10 éves a Dokk.hu
2010-ben 10 éves lett a dokk.hu irodalmi kikötő. Ebből az alkalomból 12 alkalomból álló beszélgetős, felolvasós est-sorozatot índítunk a MASZRE támogatásával.
AZ 1. BESZÉLGETÉS
január 21. csütörtök 18.00h Ráday Galéria (IX. ker. Ráday u 27.)
A 10 éves dokk.hu est-sorozatának nyitóbeszélgetése Székely
Szabolccsal és Jónás Tamással
MI VOLT, MI LESZ? MIRE JÓ a dokk.hu ÉS MIRE NEM?
A dokk.hu 10 éve alatt nagyot változott az internetes irodalmi élet,
egyesek szerint a legfőbb változás az, hogy “lett”, kialakult, ami nem
volt. Ma már érdemes olyasmiről beszélni, hogy internetes irodalom.
Mások csupán internetes jelenlétről beszélnek, és nem látják, nem
akarják látni a hagyományos módon írott, s közzétett irodalom és a
közvetlenebb, kisebb késleltetésű interaktivitással járó és csábító
internetes közötti különbséget. Megint mások azt hangsúlyozzák, hogy
mindez nem különbség, hanem lehetőség, az ilyen felvetésben régi és új
terep kiegészíti, táplálja egymást. S hogy a lényeg, a szöveg és a
szöveggel szükségszerűen járó tartalom, üzenet, az adó és befogadó
viszonya és jelentősége mit sem változott.
A dokk.hu 10 évének története talán botrányainak története: a harcok,
szóváltások, viták és gyilkos indulatok mindennaposak a dokk.hu
oldalain. Az “irodalmi kikötőnek” nevezett műhely indulásakor annyit
vállalt, hogy szakmai fóruma lesz azoknak a gyakran elszigetelten
alkotó, élő íróknak, akiket elsősorban a vers érdekel. Természetesen
rögtön több lett ennél: a verseiket feltöltő szerzőket hamar és
rendszeresen megtalálták olvasóik, és ma már, amikor mintegy 1800
szerző közel 18000 verse található a dokk.hu oldalain, nem
elhanyagolható az oldal üzenetküldő funkciója sem: gyakran itt
találják meg még a hagyományos, nyomtatott formában megjelenő lapok is
ifjú, tehetséges szerzőiket, és mindennaposak a már neves, sikeres
költőknek küldött olvasói dicséretek, fedések, üzenetek is.
S a dokk.hu közben és főleg kiképzőhelynek képzeli és szereti magát. A
folyton változó szerkesztői gárda itt gyakorolja a szerkesztői élet
feladatait, az addig “csak” verseket szerző fiatalok itt kalibrálják
magukat szerkesztővé is, és a mindennapos figyelmük áldásos: a szerzők
tanulnak tőlük vagy vitatkoznak velük, párbeszédek indulnak
versszövegekről úgy és olyan szakmaisággal, amit máshol nagyon nehezen
találhat meg az erre érzékeny vagy ezt igénylő író-, olvasóember.
A dokk.hu, reményei szerint, maradt mindeközben játék. Versenyek
nélküli versotthon. A 12 fordulós beszélgető-sorozat most alkalmat
kínál arra, hogy a népesnek mondható aktív virtuális közösség tagjai
személyesen is találkozzanak, megvitassák, amit talán az internetes
oldalon nehézkes vagy lehetetlen, olvassanak és beolvassanak
egymásnak, és kérdezzék egymást egymásról, kínálják egymást egymásnak.
