A Kálvin tér közlekedésének alakulása

Fliesz Rezső grafikája, amely nagyjából a századforduló környékén születhetett, topográfiai szempontból kissé elnagyolt. Úgy tűnik, mintha a Danubius-kút a Ráday utca torkolatában lenne, pedig az Első Pesti Hazai Takarékpénztár épülete előtt állt. A képen háromféle jármű is szerepel, és ez alkalmat ad arra, hogy egy kicsit felidézzük a tér közlekedésének alakulását.

Fliesz Rezső grafikája

A háttérben, a Ferenc József híd felől, éppen a térre ér egy omnibusz; szemből felénk halad egy lóvasút; a Ráday utca elején, a magkereskedés előtt pedig egy fiáker parkol. Az omnibusz-közlekedés 1832 nyarán indult meg a fővárosban. Ezek a lóvontatású társaskocsik voltak a szó szoros értelmében vett első tömegközlekedési eszközök, mivel egyszerre szélesebb rétegek számára tették lehetővé az utazást.

A Nyugati pályaudvar, a Városliget és az Orczy kert felé közlekedő társaskocsik állomáshelye a Két Pisztoly vendéglő előtt volt. A Kálvin térről omnibusszal el lehetett jutni ezen kívül a budai Császár fürdőbe, Kőbányára, valamint Kispestre is.

Az omnibuszok mellett konflisok és fiákerek szállították az utasokat. Ezek voltak a mai taxik elődei; az előbbiek egyfogatú, az utóbbiak pedig kétfogatú bérkocsik voltak; ugyanannak a fiákeresnek volt nyári, nyitott, és téli, zárt kocsija is.

Az első lóvasút, amely a Kálvin térről a Kiskörúton és a Váci úton át Újpestig közlekedett, 1866. augusztus 1-jén indult meg, egy vágányon, kitérőkkel; kettős vágányú pálya 1870-től épült a fővárosban. Az egykocsis járművek személyszállításra, a kétkocsis szerelvényeket teherszállításra használták. Az első és a másodosztály a kocsin belül, míg a harmadik a nyitott tetőn volt berendezve. 1869. január 30-án indult meg a Kálvin tér és a Józsefvárosi pályaudvar közötti járat, a Lónyay utcai egyvágányú leágazást pedig, amely a Soroksári úton át a Gubacsi határcsárdáig (Közvágóhídig) közlekedett, 1876. június 17-én adták át a forgalomnak. A járatok reggel 5, illetve 6 órától este 9-10 óráig általában tizenöt percenként közlekedtek, a viteldíjat távolság szerint állapították meg. A budapesti lóvasút Európában a nyolcadik volt.

A lóvasút vonalainak villamosítása az 1890-es évek közepén kezdődött; ennek következtében át kellett térni a normál (1435 mm-es) nyomtávra. Az első ilyen villamosvasút 1889-ben indult a Kálvin térről a Baross utcán a Józsefvárosi pályaudvarig. Ez azonban nem a korábbi lóvasút átalakításával jött létre, hanem teljesen új fejlesztés volt; a lóvasút pályája 5-6 évig még ott húzódott a villamosé mellett.

Az 1900-as években a Kálvin tér már jelentős közlekedési csomóponttá vált, lassan inkább pályaudvarra, mint belvárosi térre emlékeztetett. Nem véletlenül nevezték sokáig a pesti zsargonban Sín-térnek: itt haladt át a Fővámház és a Nyugati pályaudvar közötti járat, és innen indult a Kerepesi úti (végállomás: a Cinkotai HÉV-végállomás), az Üllői úti (végállomás: Nagyvárad tér), az Orczy úti (végállomás: Kőbányai út), valamint a Lónyay utcai vonal (végállomás: Boráros tér). Jól illusztrálja ezt az állapotot egy 1905-ös karikatúra, amely a Borsszem Jankóban jelent meg: a szegény lovas rendőr, miközben áthalad a téren, semmi másra nem tud figyelni, csak arra, hogy el ne gázolják.

Gönczi Ambrus, Várnai Vera, Winkelmayer Zoltán: Festői Ferencváros. Ráday Könyvesház, 2006. A könyv megvásárolható a Ráday Könyvesházban (1092 Budapest, Ráday utca 27. Tel.: 219-5255, vagy 219 5256). Ha emailben szeretné megrendelni, kattintson ide.

Nincsenek hasonló írások.