A nagy határvonal
Naszódi Zsuzsa modelljei a kulturális közélet ismert szereplői, akik vállalkoztak rá, hogy „alávessék” magukat a hagyományos arcképfestéshez hozzátartozó többszöri „ülések” követelményének. A katalógusban a modellek írásaikkal vallanak a portré és modell viszonyáról.
Szipál Márton fotóművész (részlet) 100x130 cm, olaj, vászon, 2006
„A jelenlét, bármily közvetlen is az érzékelésünk számára, a másik jelenléte, nem határozható meg, mibenlétét tekintve mégsem, teljes objektivitással.
Pár pillanattal azelőtt még csak egy test volt ott, s vele pár mozdulat. Most ott van valaki. Abban a pillanatban, hogy a másik ily közvetlen jelenlétét érzékeljük, a mozdulatok már szándékokat fejeznek… A másik elismerésének ez a pillanata egybeeshet azzal a kezdő mozzanattal, mikor is mi magunk először érezzük, hogy a másik, „magához térve”, „ránk nézve” lenni kezd. Érezzük, hogy érez minket.
Ez a pillanat a nagy határvonal, melynek egyik oldalán van az előtte, mikor, ami ott fekszik, afféle szív- és tüdő preparátumnál alig több, s a másikon az utána, mikor megint valaki jelen van.”
R. D. Laing: Bölcsek, balgák, bolondok
…
Nincsenek hasonló írások.
