A Tőzsdepalota
A Magyar Televízió XX. századi történetének legfontosabb helyszíne a Szabadság tér 17-es épület, az egykori Tőzsdepalota. Eleinte ennek a hatalmas épületnek csak a töredékét foglalta el az MTV, később az egész épület lett az otthona.
A tőzsdepalota
A tőzsdeintézmény és a Pesti Lloyd-társulat Mária Valéria utcai, 1873-ban átadott közös épületét már a század nyolcvanas éveire „kinőtte”. A tőzsdei forgalom felélénkülése, a gabonaforgalom megnövekedett helyigénye elkerülhetetlenné tette egy új gabonacsarnok felépítését. A Budapesti Áru- és Értéktőzsde tanácsa a nyolcvanas években kezdett foglalkozni egy új tőzsde építésének gondolatával. Az 1890. április 19-én tartott közgyűlésen elhangzott az új épület építésének szándéka, amelynek az áru- és értéktőzsde céljait egységesen kell szolgálnia. Elhatározták egy húsztagú bizottság felállítását, élén a tőzsdetanács elnökével. A bizottság feladata volt, hogy előkészítse az építés ügyét. Ezzel megalakult az első házépítő bizottság. Először az új tőzsde építésére alkalmas telek megvásárlására dolgoztak ki javaslatot, amelyet a tanács az 1893. május 16-án tartott rendkívüli közgyűléshez intézett jelentésével a tőzsde tagjai elé terjesztett. A tőzsdetanács a javaslatokat építési szakértőkkel vizsgáltatta meg, akik azt tanácsolták, hogy az új tőzsde a rövid időn belül lebontandó Újépület egyik telkén épüljön fel. A közgyűlés elfogadta ezt a javaslatot.
A tőzsdetanács küldöttsége 1893. június 24-én emlékiratot adott át Wekerle Sándor miniszterelnöknek a döntésről, egyúttal kérelemmel fordult a miniszterelnökhöz, hogy siettesse az Újépület lebontását, ezáltal lehetővé téve a tanácsnak, hogy megfelelő telekre tegyen szert. A miniszterelnök 1893. augusztus 24-i válaszában kifejtette: egyelőre nem tudja garantálni, hogy az új tőzsde építése két-három év alatt megkezdhető lesz, mert az Újépület átvételével kapcsolatos tárgyalások még nincsenek abban a stádiumban, hogy a terület felhasználásáról véglegesen intézkedhessenek.
Az építés ügye éveken keresztül húzódott
Az Újépület telkének szabályozási tervéről csak 1898-ban született megállapodás. Időközben a tőzsdetanács elnökévé Kornfeld Zsigmondot, a tőzsde akkori alelnökét választották meg, aki az ideiglenes házépítő bizottság helyébe állandó építőbizottságot alakított, amelynek első ülésére 1897. október 29-én került sor. A tagok tájékozódtak a tőzsde anyagi helyzetéről és az építés várható költségeiről. Arra a következtetésre jutottak, hogy az építkezést csak kölcsön felvételével tudják megoldani. A kölcsön ügyében 1897. november 5-én értekezletre hívták a nagyobb fővárosi pénzintézetek képviselőit. A bankemberek nem látták akadályát a tőzsde által felveendő két és félmillió forint jelzálogkölcsön folyósításának.
A bizottság javasolta a tanácsnak, hogy műszaki tanácsadót alkalmazzon, mert az ügy jelen szakaszában felmerülő műszaki kérdések tekintetében szakember felvilágosítására szorulnak. A tanács nyilvános pályázat alapján Ullmann Gyula budapesti építészt nevezte ki műszaki tanácsadónak. Ullmann Gyula a Mária Valéria utcai tőzsdeépületről fölvételi terveket készített. E tervek előterjesztésével Hauszmann Alajos és Czigler Győző műegyetemi tanárok véleményét kérte. Átalakítható-e az épület? Ha igen, szüksége van-e a tőzsdének a Pesti Lloyd Társulat helyiségeire és bérhelyiségeire is? Ha a Társulat átengedi ezeket a helyiségeket, mekkora lenne az átalakítások költsége? Az épületben lehetne-e maradni az átalakítási munkálatok alatt?
Az építészek jelentése szerint a tőzsdeépület átalakítása műszakilag kivitelezhetetlen. A tőzsdetanács ezért a tőzsdeépület átalakításának tervét végleg elvetette, és az új épület felépítésére alkalmas telek megvételére fordította figyelmét. A hírlapokban és a Magyar Mérnök és Építész Egylet hivatalos közlönyében kihirdette, hogy az új tőzsdeépület céljaira megfelelő építési telket keres. (A hirdetmény kibocsátása előtt leszögezte: az új épület építési előmunkálatainak minden fázisánál a legszigorúbb nyilvánosságnak kell érvényesülnie, és ez alól a hirdetmény közzététele sem képezhet kivételt.) A felhívásra hat írásbeli ajánlat érkezett, de fekvésük és magas áruk miatt nem képeztek tárgyalási alapot. A bizottság tehát napirendre tért fölöttük, és örömmel nyugtázta Kornfeld Zsigmond bejelentését, amely szerint személyes közbenjárására Lukács László pénzügyminiszter hajlandó eladni az Újépület telkének Nádor utcai oldalán fekvő 25 306 négyszögölnyi parcelláját, négyszögölenként 900 koronáért. Egyúttal hozzájárult, hogy a vételárat tíz év alatt, három százalékos kamattal, húsz egyenlő összegben törlesszék. Az építő bizottság a pénzügyminiszter javaslatát a tőzsdetanács tudomására hozta. A tanács 1898. december 30-ára közgyűlést hívott össze, amely utasította a tanácsot, hogy a megjelölt telekre nézve a kincstárral kösse meg az adásvételi szerződést, egyúttal fölhatalmazta, hogy az építést vigye keresztül, és intézkedjék az épület megalkotásához szükséges összes pénzügyi és műszaki művelet végrehajtásáról. Minderről pedig az éves közgyűlések alkalmával jelentést tegyen.
A tőzsdetanács a telket 1899. április 8-án vette birtokba
A szerződés értelmében a telek tulajdonjoga a Budapesti Áru- és Értéktőzsde tulajdonába került. A tőzsdetanács 1899 májusában nyilvános építési pályázatot hirdetett. A pályázatban csak hazai építészek vehettek részt. A pályázat leadási határidejéig, 1899. november 30-áig harminchárom pályamű érkezett. A bírálóbizottság 1899. december 19-én a 10 000 koronás első díjat a Work jeligéjű pályázat Work 1-gyel jelölt variánsának ítélte oda. A tőzsdetanács az építőbizottság javaslatára az új tőzsde felépítésével az első díj nyertesét, Alpár Ignác budapesti építészt bízta meg, továbbá felkérte, hogy a végleges terveket és a költségvetést készítse el és terjessze a bizottság elé. (A jeligés levelek felbontásakor derült ki, hogy Alpár Ignác nemcsak az első helyezést nyerte el, hanem holtversenyben Lechner Ödön és Baumgarten Sándor közös pályázatával, a másodikat is.) A végleges tervek elfogadása után az építési szerződést 1901. július 10-én írták alá, Alpár Ignác tiszteletdíját 200 000 koronában állapították meg. A szerződés szerint az épületnek 1905. május 1-jéig kellett elkészülnie. Ennek oka egy 1894-ben született törvény, amely kimondta, hogy az Újépület telkén emelt épületek számára engedélyezett harmincévi adómentességre csak azok az épületek tarthatnak igényt, amelyek 1905. augusztus 1-jéig lakható állapotba kerülnek…
Az építési bizottság az építkezés költségét, a belső berendezés és fölszerelés 400 000 koronával számított költségével együtt, négymillió négyszázezer koronával irányozta elő. A tőzsdetanács 1902. szeptember 9-én a Pesti Hazai Első Takarékpénztár, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és a Magyar Jelzálog- és Hitelbanktól hatvan év alatt törlesztendő, négymillió koronányi jelzálogkölcsönt vett föl. Az építő bizottság indítványozta a tanácsnak, hogy az építés ügyével összefüggésben álló pénzügyi, műszaki és igazgatási teendők elvégzésére 15 tagból álló új bizottságot válasszon, és ruházza fel önálló hatáskörrel az építés ügyeivel kapcsolatban. A tanács a javaslatot elfogadta. Az építő bizottság tehát végrehajtó bizottságot állított fel, melynek feladata az építéssel járó minden teendő előkészítése, valamint az építő bizottság és a tanács határozatainak végrehajtása volt. Az ügyviteli teendők ellátására megszervezték a Tőzsdei Központi Építési Irodát.
Az építő bizottság, miután megszerezte az építési engedélyt, nyilvános pályázatokat hirdetett az egyes építési munkálatokra. Kikötötte, hogy a tőzsde építési munkálataira csak hazai cégek pályázhatnak, és minden, az épülethez szükséges anyagot Magyarországon kell beszerezni, kivéve természetesen azokat, amelyek itthon nem kaphatók. (A bizottság ezt az elvet az építkezés egész ideje alatt szem előtt tartotta.) Így az épületet a hazai ipar termékeiből állították elő, kivéve a karsztmárványt, a gránitot, a linóleumot és a két liftet.
A földmunka 1902. október közepén kezdődött
Az ácsmunkát sztrájkok hátráltatták, így azt némi késéssel, 1904 januárjában fejezték be. Emiatt a tetőfedő munkák is késedelmet szenvedtek. A bizottságnak gondoskodnia kellett arról, hogy megóvja az épületet a téli fagyoktól, ezért elrendelte hogy a tetőt ideiglenesen kátránypapírral borítsák be.
A Párisi Áruházban történt tűzeset után a bizottság napirendre tűzte az új tőzsde tűzbiztonságának kérdését. Felvetette: nem volna-e ajánlatos a tervezett vasboltozatok helyett más tűzálló rendszert alkalmazni. A Párisi Áruház tapasztalatai megerősítették a bizottságot abban, hogy tűzbiztonsági szempontból a vas tartószerkezet elemei közötti boltozás a legjobb építési rendszer. De a tetőket a költségvetésben tervezett bádog helyett angol palával borították.
1903-ban nyilvános pályázat eredményeként megkezdték a karsztmárványoszlopok szállítását, a bádogos-, tetőfedő- és a szobrászmunkát. Az építkezés ütemszerűen haladt, annak ellenére, hogy a munkaadók és a munkások között napirenden voltak a viszálykodások, és a bizottságnak a munkazárlat minden alakjával meg kellett küzdenie. Ebben az évben az építőbizottság, az 1901 óta folytatott tárgyalások alapján, szerződést kötött a Budapesti Magyar Királyi Posta és Távírda igazgatóságával. Ennek értelmében az új tőzsdeépületben a belső távírda- és távbeszélő hivatal részére kialakítandó helyiségeket ingyenesen átengedik és berendezik. Megállapodtak a nagyközönségnek fenntartott nyilvános posta-, távírda- és távbeszélő hivatal helyiségeinek bérleti díjáról is.
Az új tőzsde világítási céljaira az építő bizottság a gázvilágítást elvetette, és a villamos világítás bevezetését fogadta el, szállítására pedig a Budapesti Általános Villamossági Részvénytársasággal kötött szerződést.
A belső berendezési munkálatoknál (kivéve az asztalosmunkát) a bizottság nem ragaszkodhatott a nyilvános pályázat rendszeréhez, ezért felállított egy kisebb bizottságot, amely a szükséges bútorokat kizárólag hazai cégektől rendelte meg.
A Tőzsdepalota munkássztrájkok miatt némi csúszással, 1905. május 1-je helyett augusztus 1-jére készült el. Az épületet 1905. október 30-án átadták a tőzsde közönségének.
A tőzsde megszűnése után átmenetileg az orosz nyelvtanárokat képző Lenin Intézet, az állami vállalatok munkásigazgatóit képző a Vörös Akadémia, később a METESZ költözött az épületbe. Ez utóbbi hosszú ideig maradt társbérletben a televízióval, majd az egyre terjeszkedő és új székházat nem kapó televízió véglegesen kiszorította.
Babicky László: Szabadság tér 17. (Ráday Könyvesház, 2007.) Akciós ára: 1500 Ft.) Vásárolja meg a Ráday Könyvesházban! (1092 Budapest, Ráday utca 27.)
Nincsenek hasonló írások.
