Bitó László: “Örökkévalóságra ítéltettek”
Karinthy Márton, Radnóti Sándor, Popper Péter, Bitó László, Békés Pál, Deák Gábor, Szipál Márton, Kopeczny Kata, Fenákel Judit, Sári László, Dés László, Forgách András, Vázsonyi János, Balázs Eszter, Csiszár Miklós, Dettre Gábor – mi a közös e névjegyzékben?
Bitó László író (részlet) 75x108 cm, olaj, vászon, 2007
Az, hogy mindannyian ültünk. Többször is. Volt, aki sokszor. Az Andrássy úton? A Markóban? – vetődött volna fel a kérdés boldogtalanabb időkben, suttogva. Most büszkén mondhatjuk: a Szondy utcában! Naszódi Zsuzsa festőművésznő műtermében ültünk mind. Külön-külön, de nem magánzárkában: az igen szép hölgy oly szigorított fogságában, mely bizonyára megszegett minden nemzetközi egyezményt az emberséges bánásmódról, alkalmanként egy órán át meg se mozdulhattunk. Nem volt mese, percenként kukucskált ki a pillanatot negligáló, életutat megörökítő vászon mögül.
Kukucskált? Ez túl játékosan hangzik, tekintete csontig hatolt, koponyacsontunkon át elménk legrejtettebb bugyrait kutatta. S olykor éreztem a feketekeretes lencsékkel erősített szempár tekintetét a szívem körül tapogatni. Már amikor nem az epémet, májamat vizslatta – mert ezek is felkerültek a vászonra. Csalárd módon, mondanám, mert az áldozat, amelyet a művészet oltárán modellként hoztam, portréfestésről szólt, s a portré: arckép, képmás. De más (is) lett a tizennégy – a művésznő szerint „csak” tizenkét – ülésből; kis túlzással: bonctani jegyzőkönyv minden zsigeremről, és van, amit csak röntgenkép fedhetne fel az egymást fedő ecsetvonások mélyebb rétegeiben.
Ne csak az arcra gondoljanak, mely ecsetvonások ezreiből épült fel lassan, ahogy a méhben valamikor a szövetek rétegeiből, majd az idő vasfoga formálta azzá, amit a tükörben hol felismerek, hol nem. A vásznon viszont elkerülhetetlenül igen! Ott van oly jól ismert kezem is, hisz’ tükör nélkül is majd mindig látom: tollat szorítva (a képen könyvet, kicsit görcsösen?), ma már inkább a billentyűzeten pötyögtetve ki gondolatokat. De az a vásznon valóban az én kezem? Vigyáznom kell – bámulom a kész művet – ez a könyvet tartó kéz talán gyilkolhatna is, ha elszakad agyamtól, kiszakad a vászonból. Ezt látta meg a kutakodó szempár?
…
Nincsenek hasonló írások.
