Buza Péter: Kalapdoboz

A dokumentumkötet – több száz fotóval, iratok, igazolványok, hatósági gépiratok bemutatásával – arra tesz kísérletet, hogy egy későn született házaspár életútját kísérje végig: a határon, mindig határhelyeztben, az 1930-as évektől 1956-ig terjedő időszakban, működésük helyszínein, Vámosmikolán, Balatonfenyvesen, Párkányban, Budapesten.

Buza Péter

A férj Nagy József, kereskedő és vendéglős, aki négy germekét s azok édesanyját hagyta el a párkányi amatőr táncos színpad üdvöskéjéért, Geyer Matildért, hogy 1952-ben, a válást követően összebútorozzanak. Már Fenyvesen, azután, hogy Nagy Józsefet kiutasították odaátról – ahol néhány évig egy pesti sörfőzde bizományosaként tevékenykedett, illetve hogy Matyi 1946-ban átmenekült Magyarországra.

Semmi különös nem történt velük soha, csak éppen napról napra engedte csak élni őket sorsuk és a nagytörténelem. Ahogy millió társukat is, kiszolgáltatva változó hatalmaknak és társas esetlegességeknek.

Ötvenhatban úgy döntöttek: átlépnek még egy sor határt, hogy végre megtalálják otthonukat a világban. Irataikat, leveleiket, a családjukról és róluk szóló fotográfiákat egy ismerős házaspár nyaralójának padlásán, Matyi kalapdobozában hagyták hátra. Örökre. S azokat, így életük-sorsuk örökségét sem fedezte fel senki addig, míg a véletlen az ismert művelőédstörténész, Buza Péter kezére nem játszotta.

A kötetben róluk, de a maguk sorsáról is beszélnek, azok, akik ismerték őket, életük helyszíneinek ma élő lakói, a rokonok s mindenki más. Így kirajzolódik Fenyves, Párkány, Mikola köztörténetének húsz-huszonöt éve is, egy különösen kritikus koszak köztörténete a kötet lapjain.

História, de nem alulnézetből. Személyes sorsok nézőpontjából. Hitelesebb és megrázóbb, elgondolkoztatóbb és tanulságosabb mint amennyit erről a periódusáról ennek a térségnek a tudomány történetírása bemutatni képes lehet.

…

Nincsenek hasonló írások.