A szerzővel / egymással beszélgetnek Ács János és Fodor Tamás rendezők, Bán András művészettörténész, Gerle János építész, Pályi András költő, színikritikus, Horgas Péter látványtervező.

A Ráday Könyvesház kiadásában megjelent kötet a jeles építész-belsőépítész-építészeti-művészeti szakíró-performer-képzőművész-folyóirat szerkesztő munkásságát mutatja be. A könyvbemutatóra pályatársakat kérünk fel beszélgetésre, vitára, hisz a bemutatott időszak – a hetvenestől a kétezres évekig – az a közelmúlt, amiről a legnehezebb, egyben a legszükségesebb a „közbeszéd”.

A pályaív sikereivel, sikertelenségeivel, megvalósult és nem meg valósult terveivel ma már jó rálátást biztosít a korra. Bátorság kell az ilyen „önarcképhez”, hisz sok az emlékező, sok korábbi párhuzamos pálya halad más irányban. És ezek a pályák még nem lezártak, még van tétje a korábbi döntéseknek ki, milyen irányt választ magának? Mit igazol, mit nem igazol a lassan történelmivé váló idő. A sokszor hivatkozott, a sokszor elhallgatott „idő”. Mindenkit szívesen látunk, aki a magyar kulturális-művészeti élet közelmúltja és jelene iránt érdeklődik, akit érdekelnek a személyes vélekedések, akik nem feltétlenül elégszenek meg többé-kevésbé véglegesnek tűnő kánonokkal. Sok műfajon, ismert és kevésbé ismert művészeti „konfliktuson” vezet keresztül ez a hallatlanul gazdag, sokszínű pálya. A Ráday utcai könyvheti fesztivál „vigiliája” stílszerűen saját kiadású könyv bemutatójával indítja ünnepi programját.

Néhány idézet a könyv fülszövegéből

• „…1984-ben 36 múltam. Jó kis év volt, „fordulat évem”. 1968-ban volt már egy: addig jó tanuló voltam. Sportoló fiú, kitűnő érettségivel. 67-ben előfelvételis katonaként megsejtettem: át vagyunk verve. …
• … Leírható-e egy évszám segítségével a meg sem született, akkor már mindenütt bomló, de igen csak „létező szocializmus” záró évtizedének kulturális élete? Láttatja-e azt a színház, a képzőművészet, a létező architektúra, és azok kritikája?…
• …Az építészetben a kortárs tradíciók felé, a színházban a megújuló hagyomány felé tájékozódtam. …”

Minden érdeklődőt szeretettel látunk 2009. június 3-án 14.30-kor,  a Ráday Képesházban (1092 Budapest, Ráday u. 25.)!

..

A rehabilitáció sikerének egyik főszereplője a jól megalapozott, konzekvensen végigvezetett zöld politika. E fogalom fedi a jó időben, jól elkészített szabályozási tervet, annak karbantartását, aktualizálását, a rehabilitációs folyamatban szereplők – jelen esetben az Önkormányzat, a rehabilitáció gazdasági hátterét koordináló SEM IX. Rt, a befektetők, a tervezők és a kivitelezők – folyamatos jó együttműködését, s ezek eredményeként a sikeres megvalósítást. Az alábbi gondolatok a tervező szemszögéből kínálnak bepillantást bepillantás a rehabilitációs területen születő közterületek, ezek részeként és emellett a zöldterületek, zöldfelületek megvalósítási folyamatába.

Utcák

Az átépítés folyamata a Ferenc körúttól a Nagyvárad tér felé halad. Az utcák életre keltésének feltétele volt, hogy a motorizált közlekedés szempontjai mellett biztosítani kell a gyalogos közlekedés elsőségét, hiszen az itt élők elsőbbséget élveznek az áthaladókkal szemben. Az egyes utcák karaktere függött a rendelkezésre álló szélességtől.

Elsőként a jelentős, 16-18 méter széles Tompa utca épült ki. Egy már parkosított részéhez kapcsolódott a Ferenc tér és a Ferenc körút felé vezető két önálló szakasza. A jó és egészséges utcaszélesség lehetővé tette két járható járda megépítését, egy nyomvonal-elhúzással tervezett forgalmi sáv és a kapcsolódó parkolók, rakodóhelyek, behajtók kialakítását. A nyomvonal mozgatása nemcsak esztétikai szempontokat rejtett, hanem alapvetően forgalomcsillapítást, emellett meg kellett felelni a tűzoltás szabályainak, amely meghatározta, hogy mely házak előtt, hol lehet kijelölni az útpályát. A növényzet tervezésében, az igényeken és az esztétikai megfontolásokon túl, láthatatlan korlátok uralkodtak: a tűzoltás biztosítás érdekében megengedett fasor-sűrűség, a közművektől, vezetékektől betartott biztonságos távolság, az űrszelvény szabadon tartása. A járdák és az útpálya között változó szélességű, arányos zöldfelületeket lehetett tervezni, növényzettel gazdagon betelepítve, néhol pihenőkkel tagoltan, térburkolatokkal kiegészítve.

Az utcák sorában egyedi az Angyal utca, különösen a Mester utca és a Tompa utca közötti szakasza, melynek szélessége mindösszesen 8-9 méter. Ez a szélesség arra volt elegendő, hogy két jól használható járda készüljön, az út középen egyenesen haladjon, s kisebb zöldsávok határolják el a gyalogos és autós felületeket. Az Angyal utcában életre kelt a szabályozási tervben elhatározott árkádosítás. A gyalogos forgalom az utca elején és közepén az árkádok alatt halad, így lehetőség nyílt növénytelepítésre, teraszos kiülők megnyitására az épületek árkádjai alatt. A fasor és a még mindenütt sajnos szükséges pollersor (forgalomterelő oszlop) az utcához lett méretezve. Az oszlopok alacsonyabbak a szokásosnál, a magasság igazodik az utca arányaihoz. Az Angyal utca az átépítés során kitisztult, az árkádok segítségével teresedett, igazi kisvárosi hangulatú utcává alakult.

A széles és keskeny utcák között a Liliom utca jelent átmenetet. Az utca szélessége 10-11 méter, talán ez a legjellemzőbb szélesség a rehabilitációs területen. Az utca középső szakaszán az épületek visszahúzásával jelentős, hosszú teresedés született, az utca levegőssé vált. Itt is forgalomcsillapítás lépett életbe a nyomvonal-elhúzással kialakított, egyirányú útpályán. Az utca szélessége kétoldali járdát, egyoldali parkolást, a parkolók között zöldszigetek kiépítést tett lehetővé. A teresedés önállóan funkciót is kapott: a járda sok helyen itt is az épületek előtt halad, így jelentős szélességű zöld szigeteket lehetett megépíteni, kiemelt fallal, pihenőszékekkel. A burkolatokon az eltérő használatot a színek, a kiemelt bejáratokat (intézmény) az egyedi térkőrakás jelzi. Kiemelt kazettákba ültetett lombhullató és örökzöld cserjék, fasor díszítik az utcát.

A látványos térkő burkolatok, a növénytelepítés és az utcabútorok építése mellett a régi közművek cseréje, a felszíni víz elvezetésének kiépítése, a közvilágítási rendszer átépítése, új kandeláberek biztosítják az utcák színvonalas működését. Jelenleg folyik a Berzenczey és a Bokréta utca átépítése, szakaszokra bontva elkészültek a Lenhossék park körüli utcák: a Páva utca, a Márton utca, a Vendel utca és a Tűzoltó utca átépítési tervei.

Közparkok

A szabályozási terv két közparkot jelölt ki. A korábban is parkként használt Ferenc tér megújult formában a belső terület szíve. Az átépülő lakótömbök természetes fórumszerű központja a tér, pihenő-, játszó- és találkozóhely, gyalogos csomópont. A két térrész hagyományos átlós szimmetriájának helyreállítása, a teret elválasztó vonal megszüntetése megteremtette a tér egységét.

A Lenhossék park egyedülálló döntés eredménye: Budapest életében a háború óta az első olyan beavatkozás, mikor egy egész háztömbnyi lehetséges beépítés helyén park létesült. A tér megszületése teljesen átszabta a környezetet. A bontást követően láthatóvá váltak a környező házak – s az itt épülő ingatlanok egy csapásra felértékelődtek. A park vidám, hangulatos, funkcionálisan is remekül működik. Összhangban áll a zöldfelületek és az épített elemek (játszóterek, pergola, pihenők, labdapálya, kutyafuttató) aránya. Sajnos az intenzív használat, s a rongálás már látható néhány ponton – mégis, a gondolat és a megvalósítás kivételes minőségű helyet teremtett a rehabilitáció területen.

Teresedések

A közterek egyik típusa az utcasarkok egy-egy telkének szabadon hagyásával alakult ki. Kisebb parkosított terek jöttek létre a Tűzoltó utca-Angyal utca sarok, illetve a Sobieski utca-Tűzoltó utca sarok parkosításával. Mindkét tér telekméretű, találkozásnak, rövid pihenésnek ad otthont. Az Angyal utca sarkán elkészült park pihenésre, játékra készült, a sarkot szobor díszíti – zöld oázis a falak szorításában.

Városi köztér a Sobieski és Tűzoltó utca sarkán létesült kis park, mely egy idős fát hivatott megőrizni. Szomorú, hogy a fa a bontás során mégsem maradt meg, de a park helye már nem beépíthető, jótékonyan lazítja a környező területet. A park biztosítja az átjárást, a rövid pihenést, a díszburkolat alkalmas a későbbi üzletsor előtti sétálásra. Az ellipszis alakú homogén növényfelületek önálló szigetek, leülésre, nézelődésre szolgálnak. A tér készülő attrakciója egy gránitból faragott, bronzdíszítéses ivókút. A tér a József Attila emlékévben készült, burkolatba simuló kőíven bronzba öntött versidézetek emlékeztetnek a költőre.

Még a tervezési szakaszban tart a Thaly Kálmán utca-Vendel utca sarkán születő „fásított köztér”, amely lényegesen többet hivatott, mint egy átlagos, fásított tér. A tervek szerint ez a tér az épülő SOTE-tömb előtere, a Ferenc tér sarkából induló tengely csuklópontja lesz, mely fogadja az átjárókon vezetett gyalogos utat, s tovább irányítja a Lenhossék park felé. A tér centrális elrendezésű motívum köré épül. A tervezés során jelentős szempont, hogy az oktatási intézmények gyalogos forgalmát zavartalanul átvezesse, egyben a Thaly Kálmán utca csillapított forgalma áthaladhasson, valamint otthont adjon találkozásnak, pihenésnek, intenzív növényzetnek, s a környező épületekre való rálátással jó rajzolatot mutasson.

Közterületi átjárók

Külön kategória a közterületi átjárók köre. Ez az a tértípus, amelynek igazi közterületként kell működnie úgy, hogy alatta több épület magángarázsa találkozik. Mint minden aláépítésnél, nagyon fontos volt az eltérő időben születő épületek találkozása, nem egy esetben komoly fejtörést okozva, hogyan is lehet eltüntetni a térszint alatti szintkülönbségeket, hová lehet elvezetni a felesleges csapadékot, honnan nyerünk vizet az öntözéshez, energiát a világításhoz. Visszatérő feladat megoldani a kertépítést olyan helyen, ahol esetleg csak 7-8 cm magasságú helyünk van, és vigyázni kell, hogy ne sérüljön a már megépült garázs, s elférjen minden a bejáratok szintjéig. Szinte minden átjáróban ezt direkt kiemelésekkel lehetett megoldani, néhol egészen egyedi műszaki megoldásokkal, hiszen a rendelkezésre álló hely szűk, az alatt már kialakult – tervben vagy a valóságban – elkészült pillérek, falak, lefolyók állnak.

További fontos kérdés az átjárók tényleges megnyitása. Az átjáróra néző lakások, lépcsőházak lakóinak komoly az aggodalma: féltik a biztonságot, szeretnék elkerülni a rongálást. A lakók egyértelmű elvárása, hogy az átjárókkal határos „közös zöldek” lezárhatók legyenek. Ez önmagában nem okozna gondot ott, ahol az épület alatti átjáró jelenti a kapcsolatot. Azonban ott, ahol a közös kert oldala csatlakozik a közterületi átjáróhoz, felmerül a kerítésépítés igénye. Ez viszont ellentmond az átjárhatóságnak, a tágas közös terek megvalósításának. Talán egy későbbi lépés, hogy a teljes rehabilitációs területen megépült terek, átjárók kertek már nem kuriózumok, hanem természetes életterek lesznek, s az egységes környezet idővel általános viselkedési szabályokat teremt.

Az első, teljes tömböt átszelő átjáró a Bokréta utcát és a Viola utcát köti össze. Négy ütemben épült, négy eltérő magasságú födém találkozásánál. A rendezési terv két garázs sarkának kirekesztésével két fa ültetését biztosította. Ez lett a belső udvar szíve, erre épült az átjáró középső tere, eköré szerveződött a széles gyalogos sétány, s csatlakoztak a pihenők, kiemelt kazettákban a növényzet.

A Páva utca-Berzenczey utca közti átjáró mellett közös kert nyílik. Érdekessége, hogy az építési konténerek, anyaghalmok lebontásakor egy kivágott ecetfa 1 méter magas, földben hagyott torzója került elő. Műszaki ellenőrünk, Gonda Zsuzsa fedezte fel, látta meg, s vetette föl a remek ötletet: mi lenne, ha megőriznénk… hiszen ez is egyfajta helyi emlék. A gondolat folytatódott, a fedezet megszületett (a Jordán Péter vezette SEM IX. révén), pár vonalas terv készült (jelen cikk szerzőjétől), s a kivitelező (Végh Miklós) gondos munkája konzerválta a törzset. A régi udvarok mementójaként megőrzött tönk mellett kiválasztottunk egy ecetfa sarjat, melyből ismét fa indulhat… Sajnos egy buzgó kéz folyamatosan visszavágja a növekvő sarjat, de az élet nagyon erős. (A fatönk esetleg egy szobornak, talán épp egy hegyes orrú kis rókának lesz egyszer lakóhelye…)

Ismét más karakterű a Bokréta utca-Viola utca közötti átjáró a Vendel utca felé. Itt a belső udvar folytatódik egy hosszanti egyoldalas, de zárt falú, kerítésfalas átjáróban. A belső udvar egy határos épület visszabontásával, újjáépítésével tágas, levegős térré vált, mely őrzi a korábbi keretes beépítés hangulatát, de egyben átvezeti a gyalogosokat a tényleges átjáróra. Talán itt, a Viola utca 38. esetében látható a legjobban, mennyire meghatározza az épület alatti átjáró kialakítása az átvezető sétány hangulatát, milyen hálás megoldás, ha nem lapos alagútdobozon kell áthaladni, hanem egy levegős, megformált átjáró íven.

Közös zöldterületek

S végül a legjelentősebb változás a közös zöldek megszületése. A siker alapja az egyértelműen lefektetett szabály: az újonnan épített és összenyitott belső udvarokban nem lehet parkolás. A belső kertek kizárólag növénytelepítésre, pihenésre, játékra valók. Ezek azok a területek, ahol a teljes átalakulás megtörtént, a zárt, szűk betonos udvarok világa eltűnt, napos kertek, intenzív növényzetű belső parkok születtek, s ahol lehetett, az udvarok összenyitásával további összefüggő zöld terek alakultak ki.

A közös zöldterületek szintén önkormányzati tulajdonúak, ahol a társasházak aláépítési jogot kaptak. A garázsok felett önkormányzati tulajdonú kertek születnek. Az elsők kertekben még minimális felületek maradtak, amelyek nem voltak aláépítve, itt komoly attrakció a teljes értékű növénytelepítés. Kevés kivétellel a garázsok födémjei a földszinti lakások padlóvonala közelében épültek, így növénytelepítésre korlátozott – néhol mindössze 10 cm – hely maradt. Dombok, kiemelt falak emelésével lehet kertet teremteni (ez többlet ráfordítást igényel szegélyben, vízelvezetésben), s a kert is építettebb jelleget kap. Ahol kellően gondos az előkészítés, süllyesztett födémek vannak a kert alatt, ott intenzívebbek a belső parkok, a zöld besimul a kert szintjébe, könnyebben lefut a felesleges víz. De minden kertbe jut pihenő, találkozó, változatos utak a kismamáknak, sétálóknak, játszóhely a kisgyermekeknek. Az újabb kertekben az ún. aktív talaj jelentős területeken megmarad (azaz nem építhető alá), alkalmas igazi fák ültetésére, igazi kert létesítésére. Eddig minden kertben sikerült olyan megoldást találni, hogy nem látható, hol találkoznak a telkek, s hol érnek véget az aláépítések.

Visszatérő feladat a kertvilágítás megoldása. A közterületekre kiépítendő világítás a belső kertekben nem felelt meg. A közterületen kötelező fénypontmagasság zavarta a földszint és az első emelet lakóit. Jól működő megoldás viszont a társasházak rendszeréről biztosított alacsony fénypontú parkvilágítás, vagy kisebb kerteknél a falra szerelt világítás. Ahhoz is minden esetben megegyezés kell, hogy az öntözés, fenntartás, vízelvezetés megoldása hogyan oszlik meg a tömböt körülvevő társasházak között – hiszen az utcafronton teljesen alápincézett épületek esetében nem biztosítható a vezetékek közvetlen közterületi kapcsolata.

Az általam tervezett belső kertek mindegyikének lenne valami érdekessége, sztorija. A Páva kert esetében például a megtervezett kertbe kellett belekomponálni egy új lépcsőházat, szellőzőket, egy meglévő régi épület csatlakozó belső udvarát. A Tűzoltó utca-Márton utca sarkán lévő épület kertjében a belső szellőzők sokasága, mint a belső udvar karakteres elemei, alapvetően megszabták a kert kialakítását, a szomszéd udvar felé vezető szintkülönbséget pedig az udvar terhére megelőlegezett rézsű biztosítja. A Bokréta utca 4-6. mögötti apró alvókert várhatóan most kel életre a továbbépítés során. A Viola utca 36. mögötti kert látszólag egész, valójában „félkert”, mely a Balázs Béla utca felé fog folytatódni.  Első munkám a rehabilitációs területen, a Thaly kert (19-es tömb, 2001) önálló szigetekben készül, izgalmas lesz a bontásokat követő összenyitás.  A Tűzoltó kert (26-os tömb déli kert) szintén négy ütemben épülő kert, itt is találkozik az új és a régi beépítés, ahol a megújuló belső udvar és a tömb átnyitása nagyon jó arányú harmonikus kertet teremt. Összefüggő értékes kertté válik a 18-as tömb – Quadrát Rt által épített – kertje, mely majdan az Üllői út 83. udvarával összekapcsolva szintén a régi és új találkozása. Önálló szigetek a Sobieski utca-Tűzoltó utca közös belső kertjei, védett, apró köldökzsinórok az átjáró kapcsolatok.

Talán a legnagyobb „lánckert”, melynek tervezésében részt vettem, a Bokréta-Mester-Viola-Balázs Béla utca által határolt tömb. Keresztül szövik a tömböt a kertek, mindenütt adódik egy-egy hangulatos mozzanat. A három önálló belső szabad térből kettő közös zöldterület, egy átjáró, a terek oldalirányból is összekapcsolhatók. A közös zöldterületek egyike gyakorlatilag kettős udvarú, itt egy meg nem épült belső épületszárny helye is a közös zöld része lett. Az eltérő időben készülő épületekhez eddig nyolc ütemre készültek a tervek, mindig úgy, hogy önállóan is használhatók, s a provizórikus megoldások véglegessé alakíthatók legyenek. A tömb utolsó két lépése lesz a Balázs Béla utca felé eső kertrész kiépítése, s a Bokréta utca 15., a Sonnenschein-ház belső udvarának megújítása, kapcsolódása. Érdekességként ajánlom az olvasók figyelmébe a csak ide elültetetett növények mennyiségét: 49 fa, 188 örökzöld, 596 cserje, 3103 talajtakaró, 631 évelővirág, 2598 m² gyep – úgy, hogy garázzsal majdnem teljesen aláépített kertről van szó, s még két ütem építése várható.

Befejezésül személyes gondolat: a munkavégzés olyan szereplőkkel, olyan közegben zajlik, amely szintén feltétele az eredményességnek. Az ideális megbízó (SEM IX. Rt, Jordán Péter) tökéletes felkészültséggel, jó érzékenységgel, jó pedagógiai hozzáállással kivételesen termékeny légkört teremt, ahol egyetlen feladat a jó megoldás keresése közösen. A bizottsági ülések szakszerűek, a bizottság hasznos helyzetismerettel, praktikus szempontokkal kíséri a terveket. A területen működő kivitelezők kreatív szereplőként vesznek részt a megvalósításban, rugalmas hozzáállással. Az építést felügyelő műszaki ellenőr szintén kreatív szakember, az építési folyamat aktív felügyelője.

Egyszer átélhettem egy júliusi napkeltét az egyik belső kertben. Láttam a régi és új házak kirajzolódó tetősziluettjét, a fény ömlését, s hallhattam a megszólaló madarakat. Ekkor eltűntek a zöldarányok, a műszaki paraméterek, s túl a rajzokon, határidőkön, ezen a reggelen éreztem rá: nekem elsősorban erről szól a rehabilitáció.

A 2009/1-es szám tematikája a „képzés“, különös tekintettel az építészoktatásra. A Páholy rovat olyan speciális új létesítményekre fókuszál, mint a hátrányos helyzetű gyerekek intézete Óbudán, vagy a Semmelweis Egyetem Budapest Építészeti Nívódíjas oktatási épülete a Ferencvárosban.

A Csarnok rovatban a csomádi óvoda és a nyitott intézménykoncepcióval megfogalmazott budafoki FSZEK fiókkönyvtár mellett a lap bemutat egy új milánói és egy új győri egyetemi épületet is.

A lapszám tematikájához lazábban, de egyértelműen kapcsolódik az a népszínházi, városi agóraforma, amelyet Oslo városa most vett birtokba, s melyhez hasonló típust a Szombathely színházát az első pályázati fordulóban díjazott pályaművek építészei is elképzeltek.

A História rovat a friss Pollack-kötet kapcsán az épített örökség értékvesztéséről, egy képzeletbeli építészeti múzeum népművelő missziójáról értekezik, illetve (ellenpontként) a Denkmal Lipcse: „partnerország Magyarország” sikeréről számol be. Műemlékek mellett egy új kegyeleti alkotás is helyet kap a rovatban: a balfi nemzeti és irodalmi-történeti emlékhely, amely a 2. világháborúban ott meggyilkoltaknak, köztük Szerb Antalnak állít emléket.

Új, a társadalmi folyamatok által életre hívott fórum a Várostervezés rovat. Az építészet és urbanisztika kapcsolatának és a széles szakma magas szintű tájékoztatását aktuálisnak, sőt létfontosságúnak ítélve, a folyóirat szerkesztősége Dr. Nagy Béla és Dr. Szabó Júlia vendégszerkesztők közreműködésével állandó rovatot indított.

Régi-új Magyar Építőművészet. A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata. 2009/1. szám. Egy lapszám ára. 1.450 Ft. Vásárolja meg a Ráday Könyvesházban! (1092 Budapest, Ráday utca 27.)

A folyóirat előfizetési díja 8.700 Ft / év. Az előfizetők az Utóirat mellékletet ingyen kapják. A folyóirat előfizetésével kapcsolatos információ: elofizetes.me@freemail.hu.

…

1984-ben 36 múltam…

Szegő György: Álomtervező

…Jó kis év volt, „fordulat évem”. 1968-ban volt már egy: addig jó tanuló voltam. Sportoló fiú, kitűnő érettségivel. 67-ben előfelvételis katonaként megsejtettem: át vagyunk verve. 68 hangulatában ez a sejtés bizonyosság. Az egyetemen ez állandó, bár egyhelyben topogó témánk. 84-re, egy építész- és egy művészdiplomával, Somogyban, sőt Európában – egy szubkultúrában legalábbis –, sikeres alkotó. Akit ezért az állam megfenyít. Dacból két évig taxisofőr is leszek: ez budapesti siker.

… Leírható-e egy évszám segítségével a meg sem született, akkor már mindenütt bomló, de igen csak „létező szocializmus” záró évtizedének kulturális élete? Láttatja-e azt a színház, a képzőművészet, a létező architektúra, és azok kritikája? Miközben egykor zárvány fogta körül a minőségeket: a 3 T – támogatás, tűrés, tiltás – szelekciója fojtogatta a vizuális területek alkotóit, elemzőit és krónikásait is. Mindkét csoportba beletartoztam.

Kettős kötésben

…Az építészetben a kortársi tradíció felé, a színházban a megújuló hagyomány felé tájékozódtam. Lehet egyszerre jól működni e kettős kötésben? Ez izgat ma is. Már ízlésháború dúl, az új, a más, átmenetinek tűnő sikereivel. Pedig leginkább avantgárd: a hagyománnyal való hatékony játék lehetne. Az igazán érdekes formák épp így születnek.

…Nem állt a Diaszpóra /és/ művészet tárlat fókuszában Kitaj kérdése, mégis, megkérdőjelezhetetlen zsidó művészetnek véltük pl. Ámos Imre képeit, aki az üldözött bezáruló létében megfestette a mai individuális kor diaszpórájában alkotó képzőművész abszolút magányát is. Az orosz zsidó származású, amerikai, de Berlinben élő Ilja Kabakov, s a még Ámos-kortárs Duchamp magányát is. Utóbbi, az agglegénység magány-mitológiájára építette művészetét. Elődjük volt Kafka, akinek minden hőse agglegény.”

…

Ezt a megtartó megújulást, a folyamatosság és a változás egyensúlyára való törekvést tekinthetjük akár „csodának” is.

A kötet szerzői építészek, tájépítészek, szociológusok, a kultúra különböző területein jártas újságírók. Tőlük kapunk szakszerű, mégis emberközeli képet a teljes folyamatról, a célokról, lehetőségekről és körülményekről, melyek között, mellett és ellenére – régi értékeit megtartva – egy egész városrész kezdett új életet!

A tanulmányok szövegét a Ferencváros gazdag irodalmi örökségéből vett illusztrációk és gazdag képanyag színesíti, jelezve, hogy a városnegyed múltja és jelene milyen finom analógiákkal, milyen sokféle szállal összeszőve tart belső kapcsolatot.

A kiadó és a kötet megjelenését lehetővé tevő SEM IX. Zrt. elsősorban a régi és az új lakóknak, a rehabilitációban résztvevő sok és sokféle szereplőnek szánja ezt a várostörténeti csemegét, hogy ne múljon el nyomtalanul az éppen kibontakozó, és pozitív folytatást ígérő várostörténeti folyamat izgalmas története. Az alapozás, az útkeresés, majd a megvalósítás hosszú évtizedei után már kéznyújtásnyira van a befejezett forma, szemünk láttára telik meg új élettel és talál haza a város lakóihoz.

Ferencváros hazatalál. A Középső-Ferencváros rehabilitációjának története. Ráday Könyvesház, 2007. A könyv megvásárolható a Ráday Könyvesházban (1092 Budapest, Ráday utca 27. Tel.: 219-5255, vagy 219 5256). Ha emailben szeretné megrendelni, kattintson ide.