Ljudmila Ulickaja

A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon rendezik meg  a Nyelvhatáron konferenciát, melynek célkitűzése a kelet-európai szerzők, szellemi műhelyek találkozásának előmozdítása.

A kerekasztal beszélgetésen részt vesz a világhírű orosz író, Ljudmila Ulickaja, az idei könyvfesztivál díszvendége.  A rendezvény moderátora V. Gilbert Edit irodalomtörténész, a Pécsi Tudományegyetem tanára. Beszélgetőtársak: Daria Anisimova moszkvai irodalomtörténész,  Krasztev Péter irodalomtörténész, a Pozsonyi Magyar Kulturális Intézet igazgatója, Orbán György, az Europoetica Fesztivál igazgatója.

Ljudmila Ulickaja

1943-ban született a szibériai Jekatyerinburgban, ahová családját politikai okokból száműzték. Ljudmila alig egy éves volt, mikor visszaköltözhettek a fővárosba, így már Moszkvában nőtt fel, ott végezte tanulmányait, és jelenleg is ott él.Genetikusi diplomát szerzett a Moszkvai Állami Egyetemen. Természettudományos szemlélete regényeiben is tetten érhető. A peresztrojka előtt a moszkvai Zsidó Színház irodalmi titkáraként tevékenykedett, írt verseket, forgatókönyveket, rádiójátékokat, elbeszélő prózát, színdarabokat. Első elbeszéléskötete – 1983-ban jelent meg. Átütő sikert az 1995-ben, Franciaországban megjelent kisregény, a Szonyecska hozott, amelyért Medici-díjat kapott 1996-ban.

Magyarul megjelent könyvei

• Médea és gyermekei (Magvető Kiadó, 2003.)
• Életművésznők (Magvető Kiadó, 2004.)
• Vidám temetés (Magvető Kiadó, 2005.)
• Szonyecska (Magvető Kiadó, 2006.)
• Odaadó hívetek, Surik (Magvető Kiadó, 2008.)
• Kukockij esetei (2. kiadás, Magvető Kiadó, 2008.)
• Daniel Stein, tolmács (Magvető Kiadó, 2009.)

…

…

• Rendező: Milcho Manchevski
• Forgatókönyvíró: Milcho Manchevski
  
• Zeneszerző: Anastasia Anastasia
• Operatőr: Darius Khondji, Manuel Teran
• Vágó: Nicolas Gaster
• Szereplő(k): Katrin Cartlidge (Anne), Rade Šerbedžija (Alekszander), Grégoire Colin (Kiril), Labina Mitevszka (Zamira), Jay Villiers (Nick), Phyllida Law (Anne anyja)

…

A film a balkáni etnikai-vallási konfliktusok drámai erejű, balladai szépségű ábrázolása. Jelen esetben a macedónok és a Macedóniában élő albánok közötti évszázados ellentétekről van szó. A film három, egymással összefüggő történetből áll.

A film elnyerte az 1994. évi velencei filmfesztivál fődíját, az Arany Oroszlánt.

…

Marija Simoković

Lehetséges-e „tiszta költészet” zavaros, válságos és álságos körülmények között? Magyarán szólva: a piszokban? Van-e értelme a versírásnak és a versolvasásnak? Mennyire tudjuk elhatárolni magunkat a fenyegető külvilágtól? El kell-e határolnunk magunkat? Vagy engedjük be a versbe a történelmet, a társadalmat, a politikát? Legyünk része a médiatársadalomnak? Van- e a költészetnek hona? Déli szomszédainknak parázs tapasztalataik vannak minderről. Marija Šimoković szabadkai költőnő, egy „alkimista” verseskötet szerzőjét, Ervin Jahićot, a dervisek iránt érdeklődő zágrábi költőt, a „Poezija” című, tisztán költészeti folyóirat szerkesztőjét és Ljubeta Labovićot, a hermetikus montenegrói költőt és a montenegrói nemzetközi költészeti fesztivál művészeti igazgatóját kérdezzük erről, belgrádi szakértőnk pedig Mihajlo Pantić író, egyetemi tanár, a rendületlen versolvasó és kritikus.

Ljubeta Labović

Ljubeta Labović költő, újságíró, irodalomszervező 1956-ban született Bare Kraljske falvában (Montenegro). A nyolcvanas évektől Belgrádban él és dolgozik, miközben montenegrói irodalmi és kulturális kapcsolatait is ápolja, és az ottani lapokba ír. Az évente megrendezésre kerülő montenegrói nemzetközi költői fesztivál művészeti igazgatója. Három verseskötete jelent meg, a Tanatoidák (1987). A Ketrec ura (1997) és a Hiányzás (2004). A podgoricai Ars folyóirat munkatársa. Új verseskönyve és prózakötete megjelenés előtt áll.

Marija Šimoković költő és prózaíró 1947-ben született Szabadkán. Belgrádban végezte tanulmányait, Szabadkán él, színházzal, képzőművészettel is foglalkozik, és magyarról fordít szerbre. Tíz verseskötete jelent meg, az utolsó, az alkímiára építő Cinóber (Belgrád, 2007) elnyerte a legjelentősebb szerbiai költészeti díjat. Díszlet a szélnek című, Szabadkáról szóló lírai prózája magyarul is megjelent.

Ervin Jahić

Ervin Jahić költő, kritikus, szerkesztő, 1970-ben született Rijekában. Verseket, irodalomkritikákat és esszéket, fenomenológiai szövegeket ír. A kortárs horvát költészetet bemutató antológiák és körképek állandó szereplője. A Poezija című, Zágrábban megjelenő költészeti folyóirat szerkesztője, és a Költészet Könyvtárát is ő szerkeszti. A Horvát Írók Társaságának, a horvátországi P.E.N.-nek a tagja, szépirodalmi szerkesztőként dolgozik a V. B. Z. kiadónál. Eddig öt verseskötete jelent meg, válogatott versei 2005-ben láttak napvilágot Zágrábban Neonsivatagok cím alatt. Legújabb versekötetének címe: Afganisztán kristályai (Zágráb, 2007.) Megjelenés alatt áll Az újabb horvát költészet antológiája, melyet ő állított össze.

Mihajlo Pantić

Mihajlo Pantić szerb prózaíró, irodalomkritkus, egyetemi tanár, szerkesztő 1957-ben született Belgrádban. A 80-as évektől máig több mint harminc tanulmány-, illetve esszékötete jelent meg, valamint nyolc novelláskötete. Ha ez szerelem című novelláskötetéért 2004-ben elnyerte az Andric-díjat. Novellái vagy húsz nyelven napvilágot láttak, számos antológiában szerepelnek. Újabb könyvei közül kiemelkedik a szerb elbeszélés háromkötetes antológiája és összegyűjtött novelláinak négy kötete. Legújabb novelláskötetének címe: Ezúttal a fájdalomról (Belgrád, 2007).

…

Április 15. (szerda)

• 16.00 – 16.15 – Az Afrika Tanulmányok magazin 2009. évi első számának bemutatása
• 16.15 – 17.45 – „Vallások Afrikában, afrikai hiedelmek“. Meghívott előadók: Búr Gábor (az Afrika Tanulmányok magazin főszerkesztője), Tarrósy István (az Afrika Tanulmányok magazin alapító-szerkesztője, felelős kiadója), Mihálffy Balázs (publicista, a Magyar Iszlám Közösség alapítója), Wilhelm Zoltán (földrajztudós, India kutató) / Helyszín: Ráday Képesház (Ráday utca 25.)
• 17.45 – 19.00 - Filmvetítések /  Bernadett Arowolo grafikus művész kiállítása /  Nigériai ékszerkiállítás / Helyszín: Ráday Képesház (Ráday utca 25)
• 19.00 – Dzsembori: Afrikai dobosokkal / Kelet-afrikai teakóstolás (Afrika Tanulmányok folyóirat szerkesztőségével közös program.)

Április 16. (csütörtök)

• 16.00 – Nyelvrács - Paul Celan verseskötetének bemutatója / Helyszín: Ráday Könyvesház pincéje (Ráday utca 27.)
• 18.00 – Lengyel András: Mennyei Könyvtár – Felhő antológia. Kiállítás és könyvbemutató / Helyszín: Ráday Képesház (Ráday utca 25.)
• 18.00 – HATÁR/ÁTLÉPŐK. A József Attila Kör új kötetének bemutatója. Két fiatal, német drámaírónő mutatkozik be egy kötetben, Margareth Obexer és Ulrike Syha. A kötetet bemutatja és a szerzővel beszélget: Schein Gábor. Ulrike Syha China Shipping című drámájának részletei, közreműködnek a Stúdió „K” színészei. / Helyszín: Studio „K” Színház (Ráday utca 32.)
• 20.00 – Macedón filmest 1.: FELFORDULVA (2007 ) Rendező: Igor Ivanov Izy / Helyszín: Ráday Könyvesház pincéje (Ráday utca 27.)

Április 17. (péntek)

• 17.00 – Irodalom Újvidékről - szerzői est. Vezetik: Faragó Kornélia és  Balázs Attila. Közreműködik: Szorcsik Kriszta színművész. Vendégeink: Franja Petrinović, Ivan Negrišorac, Miloš Latinović, Maja Solar, és Faragó Kornélia, a HÍD folyóirat főszerkesztője. / Helyszín: Ráday Képesház (Ráday utca 25)
• 19.00 – Metafora estek. POLGÁR ANIKÓ műfordítóval és CSEHY ZOLTÁN költővel, műfordítóval BÁNKI ÉVA író beszélget / Helyszín: Ráday Képesház (Ráday utca 25.)
• 18.00 – Pluralica/Észt est. Bemutatkozik az új művészeti folyóirat, a Pluralica, szerkesztőivel Radics Viktória beszélget. / Helyszín: Ráday Könyvesház pincéje(Ráday utca 27.)
• 20.00 – Macedón filmest 2.: A TITKOS KÖNYV (2006) Rendező: Vlado Cvenatovszki. / Helyszín: Ráday Könyvesház pincéje(Ráday utca 27.)

Április 18. (szombat)

• 10.00-14.00 – Felhő-foglalkoztató. A kiállításhoz kapcsolódva műhelymunka és szellemi kalandtúra gyermekeknek, szülőknek és nagyszülőknek. Vezeti: Tundó Klára és segítői. / Helyszín: Ráday Képesház ( Ráday utca 25.)
• 14.30 – A József Attila Emlékhely 45-ik évfordulóján irodalmi séta a Ferencvárosban. 14.30-tól látogatás József Attila egykori lakóhelyein. A részvétel ingyenes.
• 15.00 – Re:Verse Műfordítói Workshop (A József Attila Kör délutánja). Felolvasnak: Acsai Roland (HU), Csobánka Zsuzsa (HU), Jan Gavura (SK), Harcos Bálint (HU), Mila Haugova (SK), Sirokai Mátyás (HU), Martin Skypala (CZ), Jaromir Typlt (CZ). / Helyszín: Ráday Képesház (Ráday utca 27.)
• 17.00 – Cinóber (Kvartett a tiszta költészetről). Délszláv irodalmi keresztmetszetet. Az esemény kurátora Radics Viktória. A beszélgetést Balázs Attila és Radics Viktória vezetik. Közreműködik: Nagypál Gábor. Vendégeink: Marija Simokovic, szabadkai költőnő. Ervin Jahic zágrábi költő, Ljubeta Labovic montenegrói költő, Mihajlo Pantic belgrádi író, kritikus.  / Helyszín: Ráday Képesház (Ráday utca 25.)
• 19.00 óra – Irodalom Újvidékre, szerzői est. Négy magyar szerző (Csehy Zoltán,  Marno János, Cserna Szabó András, Józsa Márta)estje, akik a Vajdasági Írószövetséggel kötött megállapodás értelmében vesznek részt az Újvidéki Nemzetközi Irodalmi Fesztiválon. Az estet vezeti Bozsik Péter. / Helyszín: Ráday Képesház (Ráday utca 25.)
• 20.00 – Macedón filmest 3.: ÁRNYAK (2006, angol felirattal), Rendező:  Milko Mancsevszki. / Helyszín: Ráday Könyvesház pincéje (Ráday utca 27.)

Április 19. (vasárnap)

• 18.00 – Nyelvhatáron. Szlovák-magyar kerekasztal beszélgetés Huncik Péterrel. Beszélgető társak Hamberger Judit és Orbán György. / Helyszín: Ráday Képesház ( Ráday utca 25.)
• 20.00 - Macedón filmest 4.: ESŐ ELŐTT (1994, angol felirattal).Rendező: Milcho Manchevski. / Helyszín: Ráday Könyvesház pincéje (Ráday utca 27.)

Április 25.(szombat)

15.00-16.30 – Nyelvhatáron konferencia. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál – Millenáris, Osztovits Levente terem. Vendégek: Ljudmilla Ulickaja író, a Budapesti Nemzetközi Könyvvásár díszvendége, Daria Anisimova irodalomtörténész Moszkvából, V. Gilbert Edit irodalomtörténész, a Pécsi Tudományegyetem tanára, Krasztev Péter irodalomtörténész, a Pozsonyi Magyar Kulturális Intézet igazgatója, Orbán György, az Europoetica Fesztivál igazgatója.

…

Rendező: Milko Mancsevszki

Forgatókönyvíró: Milko Mancsevszki

Operatőr: Fabio Cianchetti

Szereplők: Dime Ilijev, Filareta Atanasova, Sabina Ajrula, Salaetin Bilal
Producer: Milcho Manchevski, Amedeo Pagani, Corinna Mehner, Nermin Gladers, Martin Husmann, Dimitar Gochev, Gerardo Herrero

Gyártó: Senka Dooel Film, Classic SRL, Blue Eyes Fiction, Camera LTD, Tornasol Films SA és Milkman Productions

Ha olyan embert keresnénk, akinek minden összejön, Lazar Perkov lenne a legjobb választás. Fiatal, jóképű, szép felesége van, aranyos kisfia, fantasztikus lakása és jó munkája egy kórház orvosaként. Valójában mindenki “Lucky”-nak (Mázlistának) szólítja. Semmi sem hiányzik – talán magát Lucky-t kivéve, aki mindig mások elvárásainak próbál megfelelni.

Akárcsak unott felesége és huncut kollégái. És mindenek fölött híres orvos anyja, egy agyonhajszolt nő, aki olyan vasakarattal jutott az ismeretlenségből a hírnévbe, ami szétzúzott minden ellenállást élők vagy holtak részéről.

Amikor Lucky borzalmas autóbalesetet szenved, de csodálatos módon megmenekül, a felesége kezd megváltozni. Ő pedig furcsa emberekkel kezd találkozni: egy csecsemővel járkáló öreg férfival, egy elfelejtett dialektust beszélő vénasszonnyal, és egy szomorú titkot hordozó gyönyörű fiatal nővel.

…

CSEHY ZOLTÁN

Az antikvitás muzeális tárgyként jelenik-e meg előttünk, vagy ez a hagyomány azért lehet példátlanul inspiratív és aktuális, mert a távolság felszabadító erejű? Léteznek-e új Árkádiák, több ezer éves belakható szövegek? Mit gondolnak erről a költők? Mit gondolnak erről a tudósok? És mit gondolnak erről azok, akik egyszerre költők és tudósok is?

Mennyire közlékenyek a fordításmetaforák? Milyen szerepe van a sznobizmusnak a kulturális átörökítésben? Törvényszerű-e, hogy a latin-görög fordítás hordozza a legkonzervatívabb nyelvi megoldásokat? A műfordítás része a kortárs költészetnek? Vagy csakis a kortárs költészet a része? A kulturális átörökítésben vajon milyen szerepe van az erotikus ihletnek?

Mekkora teher a folyamatos múlt? És teher vagy áldás a Nyugat lenyűgöző fordítói öröksége…?

Metafora estek: 2009. április 17-én, 19 órakor, a Ráday Könyvesház melletti Képesház Galériában (Budapest, IX. Ráday u. 25.)

A rendezvényt a MASZRE támogatja.

…

A folyóirat elképzelésiről az első szám előtt álló Provocatióból kaphatunk képet:
„A világ összetettségének megértése az emberfélék számára régóta kihívás, és egyben igen nehéz feladat, ami bizony homlokukra mindig is ráncokat húzott. Ezek az idő előrehaladtával – bolygónk kultúráinak egymásba érésével párhuzamosan – nem hogy simultak volna, hanem barázdává mélyültek [homo sapiens], mert ismereteink fokozatos gyarapodásával nőtt azok kezelhetőségének nehézsége is. Segített és segít ma is, ha egy-egy kérdéskörről minél koherensebb válogatás áll rendelkezésre [pars pro toto], megadva vagy növelve ezzel az arra való alaposabb rálátás lehetőségét. A Pluralica negyedéves folyóiratként, tematikus számaival erre törekszik a művészet területén, és a koherencia mellett másik, ehhez kapcsolódó elvének a nyitottságot jelöli meg…”

A folyóirat szegedi bemutatójáról így ír Boldog Zoltán: 428 oldal, 16-szor 21 centis borító, 24 miliméter vastagság, 88 dekás versenysúly. Az impozáns méretek becsületére válnának még egy kortárs magyar nagyregénynek is, de jelen esetben egy, már külsőre is tekintélyes folyóirat első összevont számának adatai, melynek bemutatójára Szegeden került sor Lőrincz Gergelynek, a lap főszerkesztőjének bensőséges tolmácsolásával, aki a többéves munka és a kezdődő felszabadultság lázában nyitányként csak annyit mondott: „tyűha”.

Az Europoetica fesztivál előszeretettel „lép át határokat”, mondjuk, nyugatról keletre, költészetből képzőművészetbe, más nyelvből magyarba, művészetből tudományba. Örömmel látjuk a Pluralica-t a fedélzeten. – mondja a bemutatóról Orbán György, a fesztivál igazgatója.

…

A filmet Vlado Cvetanovszki rendezte.

Forgatókönyvíró: Ljube Cvetanovski, Jordan Plevnes.

Operatőr: Thierry Arbogast

Szereplők: Jean-Claude Carriere, Thierry Fremont, Vlado Jovanovszki, Labina Mitevska, Gjorgji Jolevski, Mimi Tanevska (Tanevszka)

Producer: Dimitar Nikolov

Gyártó: KTV-Media, Vardar film, MRTV, F-Production, A&T, Arte

Pierre Raymond, a Dél-Franciaországban élő idős alkimista, egész életét az egyik legmisztikusabb középkori kézirat felkutatására szentelte. A Bogumilok Titkos Könyvének másolatát az inkvizíció archívumában őrzik, de az eredetit sosem találták meg. Egy napon postagalamb száll le az ablakánál, barátja, Pavle Bigorszki üzenetével. Pierre Macedóniába küldi fiát, hogy folytassa a kutatást a Titkos Könyv után. A fiú különböző emberi sorsokkal ismerkedik meg, amelyeket Bigorszki misztikus személye tart össze, és eközben komoly következtetésre jut.

…

Maja Solar

drágám
bocsáss meg amiért durva voltam a legutóbbi mailben
megbántam már
hogy lehülyéztelek meg locsogónak neveztelek
a te költői lényed néha
túlságosan is lírai és túlságosan érthetetlen
az én körmeimnek
drágám tényleg csak véletlenül mondtam
hogy idióta és éretlen tacskó vagy
mimikrit oltok a melankóliádba
gyógyíthatatlan allergiás vágyam hogy megégesselek
mint egy anya szerető mecénás
akármi
csak írj nekem továbbra is e-maileket
tartsd fenn a mi e-időnket és e-terünket
textusaink e-ejakulációját
a mítoszok féktelen burjánzását
drágám, ugye tudod
te és én elektroimpulzív módon szeretjük egymást
és én örökké várok rád
ameddig csak akarod drágám, te csak nyugodtan éld ki magad
vájjad más nőkbe fosszilis fogad
és élvezd a görögországi tengerparti nyaralást
talán majd küldesz nekem egy sms-t
egy részeg hajnalon
megírod benne, hogy csodálatos vagyok
ó drágám, alig várom
adj már magadról
életjelt
hogy az e-filmek tovább peregjenek
ó drágám
én bizony feleségül megyek hozzád és gyerekeket szülök neked
hiszen néha azt írod e-leveledben hogy erre vágysz
bár nem értem, miért kell férjhez mennünk és gyerekeket nevelnünk
és miért kell az örömünkhöz az, hogy ennek a mérkőzésnek a végén
kötelezően azt érezzük, gólt rúgtunk
pedig belefáradtunk a tündérmesékbe
és nem értem, miért rontott el engem a feminizmus és a tudomány
de ha te ezt mondod és ezt várod el tőlem, drágám
és ha mindenki ezt mondja és ezt várja el tőlem drágám
akkor biztosan bevállalom a terhesség kínját

míg te minden más nőt szeretsz és minden más költészetet
kivéve az experimentálisat
én drágám várlak
és nem, egyáltalán nem vagyok féltékeny
egyáltalán nem robbantanám a nőidet vagonszám
hogy lennének nevetséges meteordarabkák
és ne haragudj amiért azt mondtam rád hogy szarzsák
meg semmi plusz semmi
drágám, irtó szenvedélyes vagy, mikor locsogsz, olyan különleges
mikor elveszted a fejed mint a legyek
annyira zseniális vagy és kurvajól tudsz sztorizni
főleg részegen
és kissé beszívva
ó drágám, csak te gyere haza a görög tengerről
és légy újra közel
az én e-mail szívemhez
amely azért dobog
hogy az
az inboxomba hugyozz
ó drágám
én várlak és várlak
és ünneplem és dicsérem a körülményt, hogy ilyen sok húgy van
a betűidben
el ne hibázd drágám
az én e-számat

…

Miloš Latinović

A pocsék napokat –
a hidraulikus fúrógépnek a kalapács és véső zajával keveredő robajával, a másnaposság kínjaival, a váratlanul érkező forró széllökésekkel, a fogak közt csikorgó homokszemcsékkel, a nyár perzselő érintésével az arcomon, a fejfájással, a monszun rajtaütésszerű, a déli harangszó zengését is elfojtó támadásaival, az öngyilkos gondolatokkal, a zsíros, szúrós szagú verítékkel, amely a csuromvizes inget, mint valami plakátot, a háthoz, vállhoz ragasztja, a keserű szájízzel, az alkonyati hirtelen jégviharral, a fekete lyukakkal és a válságos percekkel, a hűvös éjszakai eső morajával, a közlekedési lámpa fényének piszkos vérével a vizes aszfalton, az ellenőrizetlen forrású, unalmas hírekkel és a nyilvánosság elé tárt bombasztikus meglepetésekkel együtt
– szeretem egyedül átvészelni…
…lecserélve a társasági élet pörgését a jelentéktelen sarki könyvesbolt jótékony csendjére, az új nap kakofóniáját a gesztenyefa lombjának védelmében feledett rozzant pad magányára, amely híven őrzi kódolt titkát a szerelmes extázisban kibukott szavainak és a lépései szinkópájának…
– Hol vagyok most?
– Milyen nap van ma?
Egyedül,
kő – kvarckő a gyors folyású, sekély patakban, amely, akár a verkli, ismétli a vízcsobogás örökké egyforma muzsikáját.
Szőke férfi a végtelen búzamezőben.
Egyedül.
Önmagának ismeretlen.
Másoknak idegen…
Menekülni nem tud,
dönteni nem akar.
Mégis, vannak olyan helyek (mint például Marquez Szerelem kolera idején című regényében a hotel, melynek fülledt kis szobái menedéket nyújtottak a szeszélyes és kifürkészhetetlen hegedűművész-költőnek, Florentino Arizának, vagy pedig a Volt egyszer egy Amerika… című film sötét, hasisfüstös, árnyakkal teli teaháza, amely a Robert de Niro alakította Noodles rejtekhelye volt), ahol elrejtőzhetsz, menedéket találhatsz az álomvilág varázserdejében.
Az élet álom.
Mégis, csak mások által boldogulhatsz, még ha oly jól is esik a magány, mint az ópium.
Mint egy árnyék, akkor,
kora este, pont abban a nehezen megragadható kis időszeletben, amikor hirtelen
minden meghal egy pillanatra,
elvonszolom magam,
csendben,
mint egy kivert kutya, undorító spicli,
szagom pecsétjét tapasztva az álomba merült házak falaira,
homályos és fájdalmas sóhajokba rajzolom lépteim,
közben a távolban fenyőtobozok hullanak,
mígnem a pislákoló fényű kávéházba érkezem, ahol ismerik a nevem,
s a természetem,
és átlátnak rajtam,
tudják, ma milyen italra van szükségem,
ahol ilyenkor nem bámulnak meg, és nem érdeklődnek az egészségem, a szeszélyes időjárás meg
a tegnapi rangadó eredménye felől…
ahol – ekkor, ezen a napon,
egyedül hagynak a démonaimmal, hadd morzsolgassam a szomorúság olvasófüzérét, mert ők is tudják, hogy senki sem képes a saját magánya felett virrasztani, ha nem tud undok lenni másokkal.
És csak ülök –
órákon, napokon, évszázadokon át –
eldübörögnek egymás után
a nyári vonatok, az esőzések, a havazások s a tavaszi hajók,
születések, háborúk –
halálok, játszmák,
órák, napok, évszázadok,
ez az idő mérhetetlen.
– Milyen nap…
Behúzódom a vállaim,
a karikás szemeim,
az inggalérom,
a cigarettafüst,
egy pohár vörösbor,
a bárpult mennyezetét tartó faoszlop mögé…
Emlékezem…
– Milyen nap van ma? – kérdezi a tükörképem.
– Olyan nap, amikor a színek meghalnak, s minden szürkévé válik – válaszolok neki halkan, és gyorsan, megszégyenülve visszahúzódok a csend barlangjába, mint a torreádor, aki az elmélkedés békéjébe vonul vissza, mielőtt büszkén kiállna a szarvak elé.
Az asztalokon felejtett poharakat lágy zene simogatta, a morajláson egy beszélgetésfoszlány szüremlett át.
Ott, a terem mélyén. Mintha rádióból szólna, mintha valamely rádiónovella részletei volnának, melyek régen, még a televízió hőskora előtt, a szombatok késő délutánjain elvarázsolták a nagynénéimet és a szomszédasszonyokat. Csendes párbeszéd, vallomás és bocsánatkérés, búcsú és elválás, ketten, egy nő és egy férfi, mindketten ott bolyonganak valahol az ifjúság és az érett kor határmezsgyéjén, a tomboló vágy és a tapasztalat óvatossága között.
Ismerem mindkettőt.
És a pincér is, ez a fáradt, álmatag, kedvetlen, borostás pincér is ismeri őket – bambusz és sör,
és ez a dohos, szürke város, ez is ismeri őket,
az éjszaka meg, ez a fekete, undok éjszaka, nem tudja őket elrejteni…
Mennyi szerelem és elválás.
Hosszú lajstrom – barátok és ismerősök nevei,
kifogások, sérelmek, beteljesületlen álmok és megvalósulatlan vágyak végtelen sora, porba hullott fogadkozások és megkövesedett átkok, tengernyi hazugság, meghiúsult elvárások, ocsmány szavak és szitkok…
Végül is…
A barátaim tapasztalata, az én tapasztalatom, az ő tapasztalata – hallgatás, menekülés, a találka telefonos halasztgatása, ne haragudj, ma nem lehet, nem bírom tovább, mi van veled, miért nem jelentkezel, nem volt időm, vártam rád, miért kérded, hisz itt vagyok, mi kell még, hát mi, kiábrándultsággá forgácsolódó türelem…
Fontosak-e hát a nevek…
Sonja, Jadranka, Irina, Beba, Peca, Saša, Bane…
Ennyi?
Ennyi.
– Milyen nap van ma? – kérdeztem.
Nem válaszolt.
– Mindkettőtöket szeretlek.
Téged jobban szeretlek, őt meg régebb óta.
Te vagy a pillanat intenzitása.
Ő az életem része.
Neked s nekem nincs közös jövőnk, csak gyönyörű, időtlen látomásaink vannak. Pillanatok. Szertefoszolhatnak és visszatérhetnek…
Láttam, egy könnycsepp gördült le az arcán és lehullott a márványasztal sík lapjára. És eltűnt… A gleccserről leváló jégdarab, amint alámerül a tengerben, és eltűnik…
De, a hullám, amely magába fogadja, visszafordíthatatlanul emelkedik…
Ekkor felállt és elment.
A nagykabátja gallérjába bukva, a tarka kínai esernyő védőpajzsa alatt, sietve, pocsolyákon és avaron át gázolva – nem figyelte az utat, mint aki menekül valamitől.
A férfi még ült egy darabig,
bambusz és sör,
majd fölállt, az asztalon hagyott némi pénzt és kiment.
Egyedül maradtam a kávéházban…
Kő a patakban…
Újra ugyanaz a melódia
és
a szégyenérzet e miatt a titkos beszélgetés miatt, melynek egyedüli fültanúja voltam…

…