Háry Gyula: A Boráros-téri híd építése
A főváros már 1908-ban javasolta, hogy ezen a helyen átkelő létesüljön, ám az óbudai híd megépítését az illetékesek fontosabbnak tartották. A kérdés 1930-ban került újból napirendre, és még ebben az évben kiírták a tervpályázatot a Boráros téri híd megvalósítására.
Háry Gyula: A Boráros-téri híd építése
10 tervező 17 pályaműve érkezett be határidőre, de nem a díjazott tervdokumentációt valósították meg. Mégis érdemes talán megemlíteni, hogy az első díjat Kossalka János és Wälder Gyula, a másodikat Mihailich Győző és Kotsis Iván, míg a harmadikat Kis Jenő és Sávoly Pál pályaműve kapta. Végül a híd Dr. Álgyay Pál tervei szerint épült meg 1933 és 1937 között. A híd alapozási munkálatairól a rádió élő adásban közvetített, mégpedig úgy, hogy a riporter a Duna fenekére süllyesztett túlnyomásos kamrából követte az izgalmasan pergő események alakulását. A hátrányos terepviszonyok miatt a pesti hídfő feljáróját emeltebb szinten kellett kialakítani, emiatt az a Boráros téren áthaladva egészen a Mester utcáig benyúlt. A hídra felvezető rámpa két szárnya körülölelte a villamos hurokvágányát és végállomását, merthogy a nagykörúti villamos ekkor még itt fordult vissza.
A híd, valamint a budai oldalon álló tengerészeti emlékmű ünnepélyes átadására 1937. szeptember 12-én került sor. A híd névadója, Horthy Miklós kormányzó, saját kezűleg vágta át a nemzeti színű szalagot, és haladt át először Budáról Pestre a főváros új büszkeségén. Sajnos, eredeti formájában mindössze 1945. január 14-éig létezett: ezen a napon robbantották fel a visszavonuló német csapatok.
Magáról a hídról, illetőleg annak építéséről mindössze egyetlen képet sikerült találni. Háry Gyula (1864-1946), aki Budapest számos épületéről készített topografikusan igen pontos rajzot vagy festményt, a befejezéshez közeledő építési munkálatokról festette akvarelljét. A kép előterében a rendezetlen lágymányosi partszakasz, balra a háttérben pedig az Elevátor épülete látszik. A tengerészeti emlékművet a jobb oldalon lévő bozót teljesen eltakarja. Ez utóbbi egyébként igen impozáns építmény volt: egy stilizált hajóorr tetején hétméteres bronz szoborcsoport állt, a kompozíció mögött pedig a fiumei világítótorony kicsinyített mása nyúlt a magasba. A talapzatban kis múzeum kapott helyet, amely a Monarchia haditengerészeti emlékeit őrizte. Az ostrom alatt ez is erőteljesen megrongálódott, helyreállítására pedig a történelmi események alakulása miatt már nem került sor.
Gönczi Ambrus, Várnai Vera, Winkelmayer Zoltán: Festői Ferencváros. Ráday Könyvesház, 2006. A könyv megvásárolható a Ráday Könyvesházban (1092 Budapest, Ráday utca 27. Tel.: 219-5255, vagy 219 5256). Ha emailben szeretné megrendelni, kattintson ide.
Nincsenek hasonló írások.
