Helyettem kis virág…
Újra az ismert, egyre tágabbra nyíló mitológiai tér. A két főalak a férfi és nő közötti kapcsolat minden fontos elemét felvonultatja. Az aktív férfi és az elfogadó nő között kidolgozott jelbeszéd teszi “olvashatóvá” az örök emberi drámát.
Helyettem kis virág...
Valaki – én, te, ő… – valamikor régen, most, és a jövőben is, eljátssza a rá osztott szerepet. Ennek az ismétlődésnek a törvényei túlmutatnak a megformáltság sutaságain.
Maguk az alakok is jelzések csupán. Minden külsődleges rajtuk, minden jelzett: a férfi attól férfi, hogy nadrágot hord, hogy a nadrága élre van vasalva, hogy a zakóhoz nyakkendőt is jár. Egyik keze kalappal és sétapálcával, a másik szerelmi ajándéknak szánt virággal “van tele”. Ez a férfi kész arra, hogy betöltse hivatását: minden rekvizit, felszerelés arra utal, hogy kész a családalapításra.
A tárgyakkal lefoglalt-elfoglalt férfikéz kizárja még az elvi lehetőségét is annak, hogy megjelenjen a durva férfi erőszak. Akinek tele a keze, aki a testét jelzésekkel rejti el, az szereppé válik. Túllép az ösztönök szintjén, meghaladja a szexuális szintet, ajánlata finom erotika, költői köznapiság. Mintha mindennapra vasárnapot igérne a jövőben is.
A tér is jelzésszerű, a virágdísz döntően ornamentális. Érdekes jelentés bővítés, hogy az előtér két csokra jól felismerhetően szegfű. Ez a felismerhetőség épp a kulcsszereplő csokornál már hiányzik. Valószínűsíthetően a névtelen alkotó lépte túl a megadott minta üres formalizmusát.
Véletlen, vagy tudatalatti okokból, de a főalakokat kísérő két fecskemadár úgy helyezkedik el, mintha csőrükben zöld ágat hoznának. Ez nem teljesen van így, csak majdnem, mégis ide kívánkozik előképnek Noé és az ő galambja az olajággal. Itt két fecske, két olajág erősíti a férfi és nő közti örök béke létrejöttének történelmi pillanatát.
Óva intek bárkit, hogy könnyelmű ironizálással megkerülje a komoly értelmezés lehetőségeit. Az vesse rájuk az első követ, aki jobb (tartósabb, tartalmasabb) békét kötött, de az se ok büszkeségre, ha valaki nem is próbált ilyen egyezségre jutni. Helyettem kis virág tégy vallomást! – hangzik a két fecske és a virágmotívumok által határolt univerzumban, mert univerzum ez a javából: beleférünk mindahányan.
Nincsenek hasonló írások.
