Kányádi Sándor és a Kaláka koncertje

Koncert a 80 éves Kányádi Sándor köszöntésére június 5-én, 19:30 órakor a Bakáts téri katolikus templomban. Előtte Kányádi Sándor köszöntése a 12 legszebb magyar vers pódiumán a Ráday u. 25. előtt.

Kányádi Sándor

Az ismert költő nyolcvan éves évfordulóját ünneplik sokan és sok helyen. Mi arra kérjük, hogy a Ráday utcai vers-pódiumunkon is lépjen fel, mondjon „valamit”, sajátot, kedvencet, vállalt őstől származót. Innen induljunk a Bakáts-téri templomba az ünnepi koncertre.

Kányádi Sándor 1929. május 10-én született Nagygalambfalván (Hargita megye, Románia). A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán szerzett magyar-irodalom szakos tanári diplomát, de soha nem dolgozott tanárként, életét az irodalomnak szentelte. Költői tehetségét Páskándi Géza fedezte fel.

Kányádi a magyar irodalom közösségi elvű hagyományának folytatója. Az anyanyelv megtartó ereje, az erdélyi kisebbségi sors mint alaptémák határozzák meg költészetét, mely a közösségi létproblémákat egyetemes érvényességgel szólaltatja meg.

“Van nyelve a hétköznapoknak, és vannak napok, helyzetek, amik más nyelvet igényelnek. Ezt hívjuk mi liturgikus nyelvnek. Formáltabb, tartalmasabb, emelkedettebb, hagyományosabb vagy éppen formabontóbb ez a nyelv. Az ünnep nyelve, az idő nyelve, a születésé és a halálé, a szerelemé, a barátságé, az életé, amikor rágondolunk, hogy élünk. A templom mint épület ezen a nyelven fogalmazódott meg, és csak ezen a nyelven értelmezhető. A zene, a költészet, szintén „ezen a nyelven” szólal meg. Kányádi Sándor költőként és előadóként is értője ennek a beszédmódnak. Úgy mondja magyarul, hogy érthetővé, sőt szerethetővé válik más nyelvek kultúrája, művészete is. Megkülönböztet, őriz, véd, vállal, de nem állít szembe. Egyszerre beszél bátorságról és barátságról, eltéphetetlen nyelvi gyökerekről és a nagyvilág gazdagságáról. Ezt a sokféleséget talán a java erdélyiek tudják a legjobban, talán épp ez, az együttélés képessége a legszebb erdélyi hagyomány. “