Miklya Luzsányi Mónika: Madárkenyér novelláskötet

A tíz novellát tartalmazó kötet történetei elsősorban az asszimiláció, identitáskeresés kérdéskörében mozognak. A személyes tragédiák vissza-visszatérő motívuma az emberi kapcsolatok változása, átértékel(őd)ése, a politikai, társadalmi változások hatására. Ezek a minitragédiák a XX. századi magyar történelem során rendre végbement dehumanizálási folyamatok személyes sorsokban megjelenő lenyomatai.

A kötet keretes szerkezetét a „Dibuk” és a „Madárkenyér” című novella adja, ahol egy-egy novellán belül az idősíkok eltolásával, egymásba csúsztatásával a Numerus Clausustól napjainkig villannak fel (emlék)képek egy-egy zsidó család történetéből. A zsidó önmeghatározás, a magyar keresztény értelmiség viszonya a zsidósághoz a holocaust előtt, alatt és után, több novellának kérdése. A „Dibuk” egymástól törvény által eltiltott szerelmesei, a „Madárkenyér” mítoszi apafigurája, a „Hetedíziglen” gyilkos indulatú kamaszai, gyermekmentő lelkésze, a „Nyelve alatt obulus” bolond boszorkánya, vagy a „A feketén, fehéren” festőnője is azt a ki nem beszélt traumát hordozza, amit a holocaust hagyott hátra bennünk. De a magyar társadalom amnéziás tünetei nem korlátozhatók csupán a holocaustra. Amíg a zsidók a zsidótörvényeket, halálmeneteket szeretnék elfelejteni, addig az „Asztalnál tizenhárman” arisztokrata családjában a kitelepítésről, az „Iszalag”-ban az anya rejtélyes ötvenhatos eltűnéséről, az „Úrvacsorá”-ban pedig a kommunistákat kiszolgáló klérusról nem illik beszélni. De a szavak helyén hiátusok keletkeznek, olyan betölthetetlen űr, amely meghatározza a szereplők sorsát.

A főszereplők általában sajátos nézőponttal rendelkeznek, nemegyszer gyerekek, fogyatékosok, a társadalom konvencionális rendjébe beilleszkedni képtelen megbélyegzettek. A tudatszövegek váltásai a főszereplők gondolatain kívül igen sokféle nézőpontból, s az ellentétes oldalról is bemutatják ugyanazt a töredékeiben felvillanó történetet. A feszesre húzott, sokszor a beszélt nyelv pörgését imitáló szövegek kommunikációs helyzetbe hozzák az olvasót, mintegy kényszerítik arra, hogy önmaga pótolja ki a hiátusokat, gondolja tovább a (rá vonatkozó) konklúziókat.

A szerző „Madárkenyér” című novelláskötetével a 2004. évi Édesanyanyelvünk pályázaton megosztott második díjat nyert. Az eltelt három év alatt a novellák átdolgozásra, a kötet átszerkesztésre került, s csak részben egyezik meg (Dibuk, Iszalag, Ajándék, Örökség, Madárkenyér) az eredetivel. A kötet tíz novellája közül hat már megjelent az irodalmi lapokban, kettő megjelenése a 2007-es évben várható. (A „Feketén, fehéren” és az „Iszalag” című novellákat még nem küldte el a szerző publikálásra a kiadás előtt.)

…

• DIBUK (Bárka 2003/3; Novellisták könyve Noran, 2004.)
• HETEDÍZIGLEN (Magyar Napló 2007/5)
• FEKETÉN, FEHÉREN
• NYELVE ALATT OBULUS (Várható megjelenés: ÉS)
• ISZALAG
• ÚRVACSORA (Várható megjelenés: Magyar Napló)
• AJÁNDÉK (IPM 2004/12)
• ÖRÖKSÉG (Holmi 2001/8)
• AZ ASZTALNÁL TIZENHÁRMAN (Holmi 2005/12)
• MADÁRKENYÉR (Holmi 2004/10; Év novellái 2005. Magyar Napló)

…