Karinthy Márton: Minimum tíz ülésben lefestettek…
Azonnal déja vu érzésem volt, amint leültem abba a csálé fotelba. Ahogyan Frici sem érezte túl jól magát, amikor a kávéházban az az illető fixírozni kezdte… Érdekes, roppant érdekes. Az ön arca nem is karakterben van, hanem valőrben. A homloka kék, az orra vörös, és a nyelve kilóg. Egészen sajátságos fej…
Karinthy Márton színházi rendező, író (részlet) 90x90 cm, olaj, vászon, 2007
Először valami lehetetlenül kifacsart pózt vettem fel, gondoltam, megtréfálom a festőnőt, hadd tanulja meg ő is, ha már engem választott, mi a magyarok istene. Erre mi történt? Úgy beleszeretett abba a kifacsart pózba, mondván a kezek, ugye, meg a póz töltete, meg miegymás, hogy minimo calculo tíz ülésen át ebbe kényszerültem. Tán ezért lett a kép címe:
Zsuzsa bosszúja.
Aztán azok a szövegek az ülés közben. Annyira azért nem volt durva, mint azé a bizonyos kávéházi ürgéé, aki olyasmiket mondott: Az ön karakterében van valami pápuajelleg, amilyent Van Gogh talált a cserkesz nőkben. Na, ezt azért nem. Épp csak az egész löttyös életünket meséltük el egymásnak. Mert időnk, az volt rá, ugye.
Nem használt ő ilyen szavakat sem, amikor a homlokomat mintázta.
…Gauguin ezeket idiótafejeknek nevezi, a „le Trottisme” című munkájában… Van valami szelíd bárgyúság a karakterben… Valami szétfolyó és tisztátalan… Pfuj… Na, ezt azért nem.
No de mégis és mindazonáltal, azt azért mégis kikérem magamnak, hogy csak így ismeretlenül, és ilyen határozottsággal és ilyen kitartóan: lefessék az embert!
Nincsenek hasonló írások.
