Modell és portré

Naszódi Zsuzsa modelljei a kulturális közélet ismert szereplői, akik vállalkoztak rá, hogy „alávessék” magukat a hagyományos arcképfestéshez hozzátartozó többszöri „ülések” követelményének. A katalógusban a modellek írásaikkal vallanak a portré és modell viszonyáról.

Csiszár Miklós sebész szakorvos (részlet) 100x160 cm, olaj, vászon, 2008

1995 óta sebészként dolgozom… 13 év után épp e napokban készülök elhagyni a pályát, hogy a betegség helyett végre az egészséggel foglalkozhassam.  A festőnővel úgy kerültem kapcsolatba, hogy egy közös ismerősünktől elindulva néhány száz métert együtt tettünk meg, és ez a néhány mondat elég volt még egy találkozáshoz, amelyből hosszú beszélgetések, majd egy festmény született.

Hiszem, hogy mindenkinek a saját útját kell járnia. Ez a meggyőződésem erősödött meg akkor is, amikor a festményhez készülve elkezdtük az üléseket. Sokat beszélgettünk és közben sokat tanultam magam is. A művésznő maga a bizonyíték arra, hogyan lehet, és hogyan kell a saját életünket szabadon és félelem nélkül élni. Élete példaértékű, volt bátorsága állását feladni, és az ismertség bűvköréből kilépve az ismeretlenség könnyű terhe alatt veleszületett tehetségét felismerni és kibontani. Mindez elsőre kockázatosnak tűnhetett, később azonban kiderült, hogy ez ad igazi örömöt. Az embernek a szívével kell döntenie, még ha ez ésszerűtlennek is tűnik az adott pillanatban.

A festmény lassan, de biztosan, nagy átalakulásokat „megélve” készült, összesen 9 ülésen és másfél hónapon át. A folyamat során számos változás következett be, ahogyan a művész, éppen akkor, a modelljét látta, ahogyan egyre jobban megismerte, ahogy egyre mélyebbre hatolt az arc mögé az egyre pontosabb megfigyelések segítségével. A modell sokszor érezhette úgy, hogy már-már jobban ismeri a festő, mint ő önmagát. Olyan részletekbe menő pontossággal talán sosem figyelünk önmagunkra, ahogy egy festő figyel munka közben.

Végül a kész kép rögzíti a festő és a modell között kialakult hangulatokat, emberi és gondolati kapcsolatokat, amik a festő észlelésén, tehetségén át, keze közvetítésével kerültek a vászonra. Így készült, és ilyen lett tehát a festmény, ahogy épp akkor és épp ott kapcsolatba kerültek egymással ők, a festő és a modell.

…

Nincsenek hasonló írások.