Okuljunk a régiekből: Részlet az Elveszett Alkotmányból

Ha a reform korban igaz volt a kritika, akkor most is reform korban élünk? Arany János 1845-ben írt, Az elveszett Alkotmány című műve ma is aktuális. Álljon itt egy részlet belőle.

Arany János

Arany János legelső műve, Az elveszett alkotmány magában hordozza a szerző néhány későbbi művének jellemző vonásait. Kritikai realizmusa olyan jelenség, amellyel Arany későbbi műveiben csak helyenként találkozunk. Az elveszett alkotmány igazi jelentőségét az adja, hogy Arany a maga korának problémáihoz közvetlen módon szól hozzá és a korra jellemző típusokat teremt. Azokban a részletekben, amelyekben koráról közvetlenül, mitológiai apparátus közbeiktatása nélkül szól, művét csaknem regényszerűnek és A falu jegyzőjével rokonnak érezzük.

.

“Férfiak!
A haza szent ügye gyüjtött volna rakásra
Benneteket: komolyan vítatni, mi eszközök által
Lenne a kedves hon boldoggá, lenne dicsővé.
Tí pedig oktalanul mellőzve, feledve a közjót,
Képzelt érdekekekért civakodtok s aljas önösség-
Táplált szenvedelem tépé pártotok-megyétek’.
Ti szabadelműek, kik nyelveteken ama legszebb
Szót, a ’szabadságot’ szólásban, gondolatokban,
Testben, lélekben meritek hordozni naponként:
Névvel vagytok azok. Vallástok képmutatóság;
Bennetek a türelem, más értelműek iránt, nincs;
Bennetek a kitűrés, tartós láng, semmi nagyért, nincs;
Bennetek elszántság nincs áldozatokra: ezért már
Olcsók elveitek; szavatok nyila mind eltompult,
Semmi hatás nélkül pattant le az érc kebelekről.
Isteni törvények nagyon emberi hirnöki vagytok,
Tin tanitástoknak legcsúfosb nem-követői;
Drága damaszkusi kard törékeny rozsdahüvellyei;
Nagybecsü gyémántot rejtő szemetek. Divat az csak,
Semmi egyéb, mellyért szabad elvek apostoli-képen
Hirdetitek magatok, s mint a divat, úgy e szeszély is
Változik a korral; mesterkélt lángotok elhűl
És pusztán, ridegen marad a szív kebleitekben.
Önzetek. – És ti, kemény nyakú Izráél, úgy-maradásnak
Emberi, kik, hazugúl, fontolt haladásnak eszélyes
Pártja gyanánt vetitek magatok’ fel, nyiltan előttem
Titkaitok. Ti hazát háznéppel, multat a mosttal,
Össszecserélgettek. Filozófok vagytok: az ember
Bennetek él csak s ott minden, de kívűletek ami
Látszik, mint tünemény, üres álom, anyagtalan ábránd.
Elvetek ez. Maradást kívántok, nem, mivel az jó
A mi marad, de mivel nem pénzetek’ és nem erőtök’,
Véretek’ inkább nem (mint ősötök, akire büszkén
Puffad májatok) és eszetek’ sem, csak nekitespedt
Lágy kényelmeteket sem vagytok erős kebelűek
Áldozatúl odavetni a szent haza oltárára.
Végre ti semlegesek, ti a status hittagadói,
Bennetek a másik két párt minden bűne megvan,
Ingadozóságnak még megszaporítva bűnével.”

–

Nincsenek hasonló írások.