Jegyzetek az Egy szabadulóművész feljegyzéseihez

Schilling Árpád 2007 decemberében Egy szabadulóművész feljegyzései címmel egy kis könyvecskében tette közzé a színházról vallott nézeteit. A könyv elsődleges célja az volt, hogy párbeszédet indítson, elsősorban a színházi szakma képviselőivel, illetve mindazokkal, akiket a szövegben vizsgált témák gondolkodásra ösztönöztek.

Egy szabadulóművész feljegyzései

Schilling Árpád szövege Orbán Györgyöt, a Ráday Könyvesház vezetőjét is írásra ösztönözte. Orbán jegyzetek formájában fogalmazta meg az Egy szabadulóművész feljegyzéseivel kapcsolatos gondolatait, amit a Krétakör blogon közzé is tettek.

Schilling könyve PDF formátumban megtekinthető (vagy akár letölthető) a Krétakörblog honlapjáról. Orbán jegyzetei teljes terjedelemben, Word formátumban itt találhatók.

Az alábbiakban részleteket közlünk Orbán jegyzeteiből.

5. oldal

Magyarország a polgárosodás folyamatában – ez idáig – csak igen alacsony szintre juthatott el.

Arról mindenki tud, hogy mennyire nem volt polgárság, de arról kevés szó esik, hogy mennyire volt. Pedagógiai szempontból, a pontos kép megértése érdekében is feltűnő az asszimetria. Épp a meglévő elvesztése/eltörése a történet legérdekesebb része.

Nem csak a „polgári” az egyetlen értékteremtő forma: a hagyományos parasztságnak, de még a munkásságnak is volt valamilyen autonóm formája, és innen is vezetnek utak máig.

6.oldal

Újra kell definiálni az állami intézmény fogalmát…

Lehetségesek lennének tulajdonosok, kis-és nagyrészvényesek állami intézményben? Legalábbis én nem értem, hogy mi lenne az az intézményi fogalom, amely magától értetődő? Célszerű lenne a mi nem helyett megadni azt, ami viszont kívánatos.

7. oldal

A rendszerváltás előtt egyértelmű volt a színház szerepe.

Így lett volna? Az akkori állam elég pontosan tudta, hogy mit akar, és azt hogyan érje el. Meglehetős sikerrel el is érte. Kevesen kockáztattak és még ez az „ellenállás” is ellenőrzött térben valósult meg. Akik véglegesen kivonták magukat ez alól az ellenőrzés alól, kénytelenek voltak elhagyni az országot – Halász Péter – akik maradtak legjobb esetben is modus vivendit értek el.

8. oldal

Segély, vagy esély?

A történelmi választás nem szocializmus és kapitalizmus között feszül, hanem kapitalizmus és kapitalizmus között. Mi van azokkal az országokkal, ahol soha nem volt szocializmus és mégis lemaradtak, ill. nem zárkóztak fel? Ez is csak az ő hibájuk?

9. oldal

Nem véletlen, hogy a magyar jobboldalnak nincs semmilyen önkritikája.

Ezt meg minek? Bezzeg a BM-es őrnagy önkritikusan belátta, hogy a legjobb döntés, ha ő lesz a belügyminiszter, mert épp ő érti a legjobban nem csak a demokráciát, de a kapitalizmust is. A Nagy Imre és társai kivégzéséről tudósító napilap ugyanazzal a fejléccel és ugyanazzal a névvel működhet. Ráadásul nem is bánt ez senkit, elég hogy a „legjobb”. Aki ezt észrevételezi, nyilván jobboldali, tehát nem lehet igaza.

Szabad ember nem retteg … érdeklődik, figyel, kérdez, kommunikál. Szabad ember elviseli a kritikát.

A szabadság, pláne tömegesen nem, vagy nem csak személyes döntés kérdése. A fentebb leírt kritériumok alapján teltek meg a különböző – jobb és baloldali – táborok, megsemmisítő intézmények. Bizonyos időszakokban hatékonyabb volt a szabad emberek irtása, mint természetes szaporodásuk.

10. oldal

Nem vagyunk képesek felnőtté válni.

Talán nem – csak – éretlenek vagyunk. Nem túl kevés, inkább túl sok történt velünk. És a túlélők azt a tudást hozzák magukkal, amivel – akkor – sikeresek/túlélők voltak.

11. oldal

Nagybritanniában…ezzel szemben a polgárság igen hamar kikövetelte magának a liberális, demokratikus működést…a maga modern társadalmát.

Amennyiben az angol, holland, francia polgári forradalmak történetét vesszük, azért nem ment túl gyorsan és főleg nem könnyen. Nincs is befejezve: a baszkok, bretonok, írek, skótok stb. tudnak erről valamit, a végleg eltűntekről – provanszál, burgund, erdélyi szász, felvidéki cipszer, balti német és más nagy kultúrák – nem is beszélve. Szóval se gyors, se könnyű, se veszteség nélküli, és főleg: nem befejezett.

12. oldal

Szomorú tény, hogy az értelmiség egy része…az elmúlt 17-18 év alatt nem reagáltak kellőképpen a társadalmi folyamatokra.

Nincs, honnan is lenne új értelmiség? Aki van, az – főleg – nem új. És némi kajánsággal: aki meg új az nem értelmiségi. Így persze nem igaz, de elég annyi igazság, amennyi ebben a kötekedésben megbújik.

16. oldal

Azt nehezen várhatnánk el az aranykor generációjától, hogy alázatosan posztgraduális képzésre adja vén fejét… Ők megtették, amit tudtak, s ez több volt, mint elég: bátor, utánozhatatlan, legendás.

Melyik volt az a kor? Bátorság most is kell, legenda meg majd születik. Már megint ez a nemzedéki izé!

aki balos, avagy liberális…ideológiailag egy cseppet differenciáltabb alapon nyugszik…

Mondjuk Zuschlag és Várszegi Asztrik összevetésében ez a tétel komoly bizonyításra szorul. Még Lengyel László beszélgető könyve is aggályos volt, a minőségek összevetését illetően. Jut eszembe: Szabad ember nem retteg … érdeklődik, figyel, kérdez, kommunikál. Szabad ember elviseli a kritikát.

17. oldal

egy frissen diplomázó, kreatív fiatalember

A könyvesbolti tapasztalataink alapján célszerű lenne arab számokat használni: 1, 2, 3 stb. – mert olyan sokan azért nincsenek: friss diplomás és fiatal igen, de kreatívból azért nem állunk olyan jól. Olvasáskultúrában az öregek jobbak. Helyesírásban is. Meg történelemben – legfeljebb rosszul tudják, de érdekli őket. Nem csinálom, de mintha taníthatóbbak lennének. Többször és szívesebben fogadnak el tanácsot, javaslatot. Ez ugyan nem tudomány, de tapasztalat.

18. oldal

Az az elementáris erő, amely szüleink generációját… életben tartotta, ma időnként tiszta agressziónak tűnik, ami inkább félelemre, mintsem bölcsességre enged következtetni…

Ez az elementáris erő jórészt fikció, amit a mai hiány ill. a szükséges viszonyítási pont igénye hoz létre és tart életben. Legfőbb bajom, hogy a kritikai megközelítés, a tartalmi viszonyulás fel sem merül: volt, elmúlt, földet rá. Szó nincs meghaladásról, építkezésről. Itt is érvényes a túlélőkre vonatkozó szabály: nem a legbátrabbak, legérzékenyebbek élték túl. A túlélés szoros együttműködés-igazodás, folyamat, aminek a végterméke magában építi megvédett-kiharcolt szabadságot éppen úgy, mint a szolgalelkű meghajlást, behódolást, hazugságot, színlelést, cserbenhagyást, kettős beszédet.

23. oldal

ha a színházépületet kacsalábon álló kultúrpalotakánt és nem köztérként, fórumhelyszínkén hasznosítjuk, akkor vagy az igény hiányzik belőlünk, vagy az akarat, vagy a konkrét gondolat.

Ezen a nyomon elindulva a Ráday Könyvesház szívesen kapcsolódik minden olyan törekvéshez, amelyik valódi érdekek és valódi értékek mentén akar „közteret betölteni”. Ideológiánk szerint a Könyvesház nyilvános házat jelent, ahová bárki bejöhet, amíg nem akadályoz minket és a másokat a könyvesházi gyakorlatban: a könyvet, CD-t pénzért adjuk, a lopás tilos. Ha van jegy, akkor meg kell venni. Kardokat és jelvényeket a ruhatárban kéretik leadni. Jelvény készleteket is átveszünk. Biztatunk mindenkit, hogy szabaduljon meg terhes és korlátozó kitűzőitől, hagyja nyugodtan nálunk, mi elvermeljük, mintha nem is lettek volna.

24. oldal

Az ifjabb generáció saját hajánál fogva kénytelen kiráncigálni magát abból a helyzetből, amelyet mesterei hagytak idáig fajulni, uram bocsá”, ők maguk idéztek elő.

Vádaskodás helyett együttműködést, kapcsolatkeresést javaslok. Nem a „mesterek” kezdték a játékot és a nem a mostani ifjabb generációval fejeződik el. Persze mindenkinek megvan a maga sara. Az a legjobb, ha valódi kérdésekre valódi válaszok születnek. A megértés fontosabb, mint az igazságtevés. A tudás pontosabb, és veszélyesebb is, mint az elhamarkodott ítélet. Aki tud, nehezebben ítél. Aki tud, pusztán a tudásával többet segít, legyen fiatal, vagy öreg. Ezek a pozíciók változóak, aki megéri, átéli mindkettő nehézségeit, lehetőségeit.

Vagyis: kérdéseket kell feltenni nézőknek/közönségnek, más művészeti ágak alkotóinak- más szellemi területek képviselőinek, és főleg és elsősorban a saját szakma idősebb képviselőinek.

30. oldal

A fiatalok többsége még élvezi a kísérletezést, az idősebbek gyakran csak elviselik.

Túldimenzionált a generációs különbség: így beszélnek azok a fiatalok/öregek, akik közhelyeket mondanak a feltételezett másikról, ahelyett, hogy magukról beszélnének. Kritika önkritika helyett. Könnyű és káros. Épp azt termeli újra, ami ellen – látszólag – hadakozik. A fiatalok kísérletezése lehet tájékozatlanság, az öregek érezhetik a saját forradalmukat elárultnak, vagy a megőrzött hagyományt elprédáltnak. Újra és újra: kérdés – válasz – beszéd – bizalom – verseny – harc = eredmény, amihez a vesztes is hozzájárult.

Schilling könyve PDF formátumban megtekinthető (vagy akár letölthető) a Krltakörblog honlapjáról. Orbán jegyzetei teljes terjedelemben, Word formátumban itt találhatók.

Nincsenek hasonló írások.