Paul Celan kötet az Europoeticán

Az Europoetica Fesztivál keretében, április 16-án, csütörtökön 16 órakor kerül sor Paul Celan verseskötetének bemutatójára a Ráday Könyvesház pincéjében (Ráday utca 27.) A könyvben szereplő verseket fordította Kántás Balázs.

Paul Celan Paul Antschel néven 1920. november 23-án született egy németül beszélő zsidó család egyetlen gyermekeként Czernowitzben, a mai Ukrajna területén. Hatéves korában német nyelvű általános iskolába íratták szülei, majd a Safah Ivriah héber nyelvű iskolában tanult. 1933-ban csatlakozott egy antifasiszta ifjúsági mozgalomhoz. Párizsban orvostudományt, a Czernowitzi Egyetemen újlatin filológiát tanult, nyelvtehetsége korán megmutatkozott. A világhábprú idején megjárta a kényszermunkatáborokat. Mikor hazáját megszállta a Vörös Hadsereg, Bukarestbe menekült, ahol folytatta a német nyelvű lírai költők életművének, például Georg Trakl és Rainer Maria Rilke verseinek tanulmányozását. Zsidó szüleit a németek által előidézett háború és népirtás során veszítette el, német volt az anyanyelve, a két identitás ellentmondása élete végéig kísértette.

Nevét először Paul Aurel-re, majd Ancel-re, végül ennek anagrammájaként Celanra változtatta, ezen a néven vált ismertté. Bukarestben fordítóként és szerkesztőként dolgozott egy könyvkiadónál. 1948-ban Párizsba emigrált, ahol az École Normale Supérieure német nyelvtanára lett. 1952-ben vette feleségül Gisèle Lestrange grafikusművészt. 1951-ben ismerkedtek meg Párizsban, és a rákövetkező 19 évben a költő több mint 700 levelet írt feleségéhez. Levelezésük Celan fia, Eric Celan szerkesztésében 2002-ben könyv formájában is megjelent. Kapcsolatban állt Ingeborg Bachmann költőnővel is, költői levelezésük 1997-ben adták ki.

Celan költői hírnevét először Nyugat-Németországban alapozta meg, első versei már az 1940-es évek végén megjelentek különböző folyóiratokban, de a sikert második, Mohn und Gedächtnis (Mák és emlékezet) című kötete hozta meg, benne a szerző talán legismertebb verse, a Halálfúga, amely Celant a holokauszt egyik legfontosabb költőjévé tette. 1960-ban Georg Büchner-díjjal tüntették ki, már életében a háború utáni Európa egyik legjelentősebb költőjeként tartották számon. 1967-ben találkozott Martin Heideggerrel, aki 1933-tól a náci párt tagja volt, és a háború után pár évig tiltólistán szerepelt. Kölcsönösen megbecsüléssel viseltetettek egymás iránt, Celan a találkozás után írta Todtnauberg című versét.

1969-ben Izraelbe is ellátogatott. Személyes viszonya a judaizmust illetően végig komplikált volt, de verseiben kétségtelenül sok a zsidó identitásra utaló motívum. A holokausztot a költői sikerek és a szakmai megbecsülés ellenére sem tudta feldolgozni. 1970-ben, valószínűleg május elsején, ötvenedik életéve betöltése előtt a Szajnába vetette magát. A zsebnaptárában talált utolsó bejegyzés: „Indulj, Paul!” Három befejezetlen kötete egy könyvben, 1986-ban, több mint 15 évvel a halála után került kiadásra. Európa szerte rengeteg irodalomtörténész foglalkozott életművével, verseit számtalan nyelvre lefordították, máig a XX. század egyik legjelentősebb költőjeként tartják számon.

…

Nincsenek hasonló írások.