A Hermész-díj Szakmai Bizottságának Működési Szabályzata

1. A Hermész-díj:

A művelődési és közoktatási miniszter a 25/1997. (VII.8.) MKM rendelettel alapította meg a kiváló könyvesboltoknak adható Hermész-díjat.

2. A Szakmai Bizottság:

A rendelet szerint Szakmai Bizottságot kér fel a miniszter, a szakmai szervezetek javaslata alapján. A Bizottság működési rendjét maga alakítja ki, és azt a miniszter hagyja jóvá. A Szakmai Bizottság 5 fős: 3 fő külső szakértő, 2 fő a Művészeti Főosztály képviselője. A bizottság titkári feladatait a Művészeti Főosztály könyvszakmai referense látja el.

3. A pályázat:

A Hermész-díj pályázat útján nyerhető el. A pályázati feltételeket a Szakmai Bizottság javaslata alapján a művelődési miniszter állapítja meg.

A díjat évente maximum 8 könyvesbolt nyerheti el. A Hermész-díjra 5 év után újra pályázni kell, amennyiben időközben nem vált a könyvesbolt méltatlanná a cím viselésére. A könyvesbolt a pályázat 5 éves érvényessége alatt új pályázatot nem adhat be.

4. A pályázatok beérkezésének határideje:

A Kulturális Közlönyben való megjelenést követő 15 napon belül. A pályázatoknak formai, terjedelmi megkötése nincs.

5. Látogató Bizottság:

A miniszter által megbízott Szakmai Bizottság Látogató Bizottságot kér fel a beérkezett pályaművek helyszíni vizsgálatára. A Látogató Bizottság tagjait az előző év Hermész-díj nyertes könyvesbolt vezetői illetve dolgozói közül választja ki a Bizottság.

6. A hiányos pályaműveket a Látogató Bizottság:

1. figyelmen kívül hagyja,

2. kiegészítést kérhet a pályázóktól.

A Látogató Bizottság tagjait a minisztérium megbízólevéllel látja el. A megbízólevél tartalmazza az ellenőrök jogosultságát, illetve a munka elvégzésének határidejét. Az ellenőrök boltlátogatásuk során figyelemmel vannak a pályázati kiírás szempontjaira. A Látogató Bizottság tagjai ellenőrzik a korábbi Hermész-díjas könyvesboltokat is.

A Látogató Bizottság tapasztalatait írásban juttatja el a minisztériumhoz.

7. A bírálat:

A Szakmai Bizottság a rendelkezésre álló dokumentumok (pályaművek, a látogató bizottság jelentése) alapján elbírálja a pályázatokat. A Szakmai Bizottság határozatait egyszerű szótöbbséggel hozza meg. A Bizottság jegyzőkönyvet vezet üléseiről.

8. A jelentés:

A Bizottság jelentést készít munkájáról. A jelentés tartalmazza:

a nyertes pályázók nevét és címét,

a tábla visszavonásáról hozott döntés esetén az illető bolt nevét, címét.

A Bizottság jelentése alapján a miniszter dönt a Hermész-díj odaítéléséről.

9. Az átadás:

A nyertes könyvesbolt a Hermész-díjat igazoló oklevelet az Ünnepi Könyvhét megnyitóján, ünnepélyes keretek között veszi át a művelődési minisztertől.

A Hermész-díjjal járó táblát a könyvesboltokban helyezi el a Szakmai Bizottság illetve a minisztérium képviselője az Ünnepi Könyvhetet követően.

A díjazott könyvesboltok névsorát a minisztérium a Kulturális Közlönyben és a könyvszakmai lapokban megjelenteti.

10. A Hermész-díj visszavonása:

A Hermész-díjat a miniszter a Szakmai Bizottság javaslata alapján visszavonhatja, ha a könyvesbolt a pályázati felhívásban meghatározott feltételeknek már nem felel meg, vagy egyébként méltatlanná válik a Hermész-díjra.

A Hermész-díj automatikusan visszavonásra kerül, ha a bolt tulajdonlásában vagy működésében jelentős változás, átalakulás következik be. A visszavonást a minisztérium egy könyvszakmai lapban közzéteszi.

Legutolsó  filmjének, a Astrée és Céladon szerelmeinek, a Velencei Filmfesztiválon való bemutatóján azt nyilatkozta, hogy ez lesz az utolsó filmje és ezután nyugdíjba vonul. Mindez 2007-ben hangzott el, az akkor már – vagy egy évtizede háromévenként egy-egy filmet készítő – nyolcvanhat éves rendező szájából. Az életmű lezárult, és noha a világon egyre nagyobb elismerés veszi körül a rendező nevét, Magyarországon szinte teljesen ismeretlen. Szerzőifilmes Filmklubunk keretében 2009. első félévében mutattunk be a Ráday Könyvesház hangulatos pincehelyiségében egy sorozatot a filmjeiből – nagy érdeklődés kíséretében (bővebb információ a filmklub honlapján olvasható róla: www.szerzoifilmklub.atw.hu/archivum/rohmer/rohmer.htm).

2010. február 6-án szombaton 16h-tól rá emlékezünk a Nyitott Műhelyben (1122 Budapest, Ráth György u. 4.) A férfigyűjtő című filmjének levetítésével, vendégünk Báron György filmesztéta lesz. A belépés díjtalan. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! (Bővebb információ: www.szerzoifilmklub.atw.hu)

„Belső Ferencváros új súlyvonalai – ”

Ráday Kult²ucca – a turisztikai-kulturális negyed jövője

Összefoglaló jelentés

A beérkezett pályaművek száma, a tervbírálat lebonyolításának körülményei:

A pályázók számára szeptember 16-án és október 7-én a kiírók ismertetést tartottak, illetve válaszoltak a feltett kérdésekre. A tervpályázatra 35 pályamű érkezett, egy pályamű technikai hiba miatt nem volt elbírálható, így a Bíráló Bizottság 34-et értékelt. A pályaművek bírálati munkáját a szakértők és a Bíráló Bizottság a Ráday Könyvesház helységeiben 2009 november 9-én, és 10-én végezték el.

A pályaműveket tartalmazó dokumentációkról a Bíráló Bizottság megállapította,

hogy megfelelnek a pályázati kiírásban meghatározott tartalmi és formai követelményeknek, valamint, hogy ezek egyike sem sértette meg a titkosság előírásait. A Bíráló Bizottság megállapította, hogy a pályázók alaposan tanulmányozták a helyszíni adottságokat, elemezték a terület értékeit és orvosolandó hiányait. Általánosságban javaslatokat tettek a negyed karakterének mind erősebb gyalogosforgalmúvá tételére, valós városi energiák megformálására.

Bírálati szempontok:

A Bíráló Bizottság a pályaműveket komplexen, a tervpályázati kiírásban

meghatározottakon túl, az alábbi szempontok szerint értékelte:

- urbanisztikai alakítás, közlekedés és városképi javaslatok szerint

- a városrész és a Ráday utca karakteréhez való illeszkedés szerint

- más városrészekkel való kapcsolatteremtés szerint

- ötletgazdagsága szerint

- a design-javaslatok tartalmi és esztétikai, művészeti értéke szerint

- az ötletek és javaslatok jövőt inspiráló, előremutató karaktere szerint

- megvalósíthatóság, alkalmazhatóság szerint

A bírálati munka lefolyása:

A bírálati munka során a Bíráló Bizottság az egyes pályaműveket komplex szakmai

összetételű szempontok alapján vizsgálta. Ezt követően az egyes pályaműveket a bennük

található városépítészeti-fejlesztési design- és turisztikai programmegoldások egészének építészeti minősége, illetve az egyes ötletek vagy részmegoldások eredetisége mentén értékelte.

Bíráló Bizottság díjjal jutalmazta, illetve megvételben részesítette azokat a pályaműveket, amelyeket a Ráday Kult²ucca programjának továbbfejlesztése szempontjából előremutatónak, hasznosnak értékelt. A díjazásban és megvételben részesített pályaművek rangsorolását  az egyes pályaművek értékeinek összevetésével, azok arányainak megfelelően állapította meg. A Bíráló Bizottság valamennyi jó ötletet adó pályázónak  kifejezi elismerését, ezért még további tíz pályaművet költségtérítésben részesített. 

A díjat és megvételt nyert, valamint a költségtérítésben részesült pályaművek:

            Díjazottak:  

            Első díjat nyertek              316                             250.000

                                               364                             250.000        

            Megvétel                              563                             200.000

                                               367                             200.000        

                                               743                             200.000        

            Költségtérítés                     006                               40.000

                                               645                               40.000

                                               153                               40.000

                                               366                               40.000

                                               368                               40.000

                                               397                               40.000

                                               593                               40.000

                                               639                               40.000

                                               654                               40.000

                                               854                               40.000

A Bizottság a fenti döntését követően a zárójelentést lezárta, és azt a felolvasás után

egyhangúlag jóváhagyta. A „Belső Ferencváros új súlyvonalai – ”

Ráday Kult²ucca – a turisztikai-kulturális negyed jövője címmel kiírt építészeti

ötletpályázat során a bírálatról felvett jegyzőkönyv, összefoglaló értékelés és ajánlások, továbbá az egyes pályaművek részletes bírálatainak lezárását követően a Bíráló Bizottság feltárta a pályázók nevét. A pályaművek szerzői következők:

316     Frischmann Judit

364     Angyal Andrea

563     Csernátony Fanny

            Ferth Tímea

367     Ganyecz Levente

743     Hartmann Gergely

            Gurdon Balázs

006     Hangulatutca – ezidáig nem sikerült megtalálni a pályamű szerzőit

645     Nagy Eszter

            Elekes Gabriella

            Szabó Anetta

            Dániel Tünde

153     Kludovácz Réka

366     Seres Adrienn         

368     Mészáros Tamás

            Mikuli Vera

            Zilahi Péter

397     Vécsey Dávid

593     Fischer Tamás

            Köninger Szilárd

            Lipusz Roland

            Molnár Valéria

            Papp Nikolett

            Soós Attila Timur

639     Edvi Zsófia

654     Török Judit

            Baló Dániel

            Kalászi Zoltán

            Tóth Sándor Balázs

                        Töős Dániel    

854     Németh Réka

            Varga Noémi

A Bíráló Bizottság a pályázatot eredményesnek és sikeresnek minősítette.

A pályaművekben szereplő megoldások, ötletek igen sokszínűek voltak. A szerzők elemezték a negyed építészettörténeti-történelmi múltját és jövőben várható fejlődési irányait. A meglévő, építészeti és kulturális értékek súlyozásával tették meg javaslataikat.

Az adottságok alapos ismerete vezette a szerzőket a változatos következtetésekre és megoldásokra. A sokféle javaslat is azt bizonyítja,hogy a feladat kreatív érzékenységet igénylően nehéz és összetett volt.

A pályaművek egy része a városrész egészével foglalkozott, és néhány kitért a környezetben lévő területekkel való kapcsolatokra is, de voltak olyanok is , amelyek csak egy-egy ötlet bemutatására szorítkoztak. A városrész további forgalomcsillapítására irányuló elképzelések a reálisaktól az egészen radikális beavatkozásokig terjedtek. Több pályamű a történeti belváros adottságaitól eltérő mértékű zöldfelület növelést irányzott elő, de voltak ésszerűen megvalósítható kertépítészeti ötletek is, különösen a lakóházak udvarainak átformálására. Számos pályamű a tájékoztatás növelésére, az információ átadás új formáira és a városrészben való tájékozódás elősegítésére alapozódott. Több pályázati dokumentáció foglalkozott az utcaburkolatokkal, különösen az esti fényhatásokra születtek érdekes elképzelések. Egyes javaslatok a gazdaságosság, a megvalósíthatóság szempontjait emelték ki.

A Bíráló Bizottság ajánlásai a kiíró számára

Értékelés és ajánlások a díjazott tervekhez

Első díjat nyert pályázó (364)

A pályázó a terület vizsgálatánál felfigyelt arra, hogy a negyed történelmi múltja Budapest más területeihez képest sokkal összetettebben jeleníti meg a városfejlődésben nyomot hagyó értékes építészeti stílusokat (eklektikus, szecessziós, klasszicista, historizáló, modernista, reneszánsz, romantikus és barokk épületek). Olyan sétákat javasol, amelyek a fenti stílusok kiemelkedő alkotásait  érintik, és ezek előtt áttetsző anyagú táblán meséli el a tudnivalókat. A sétákat elő kívánja segíteni ingyenes tájékoztató kiadványokkal is. A pályamű másik ajánlata új, gyalogos passzázsok kialakítására irányul, megnövelve a nappali közösségi térhasználat lehetőségeit. A séták hol a gyalogos utcákon, hol az újonnan feltárt passzázsokon, és megnyitott átjáró-udvarokon keresztül vezetnek, és így  érik el akár a Duna-partot, akár a szomszédos kulturális célpontokat. Az újonnan javasolt közterületekre pihenőkert szerű zöldterületi installációt javasol. Ezeken a pontokon találhatnak helyükre a javasolt kulturális programok. Négy fő kereszttengelyt javasol: Ráday u. 57. – Lónyai u. 56.; Ráday u. 58. – Ferenc krt. 8. (Geothe Intézeten át); Ráday u. 41. – Lónyai u. 38.; Ráday u. 27. – Lónyai u. 26. (CET – Czuczor u. – Köztelek u.).

A pályázó érzékenyen reagált a kiíró által fölvetett komplex problémákra, eredeti ötlete -_ Nézz fel! Nézz szét!- jól hasznosítható, ezért a bíráló bizottság első díjjal jutalmazza. 

Első díjat nyert pályázó (316)

A pályamű kiemelkedő ötlete a tudás két magyar jelképéhez, Rubik Ernőhöz és Ráday Gedeonhoz kötődő kocka és könyv motívumként történő felhasználása. A Ráday utcára színes-játékos elemeket javasol, amelyek egy része utcabútor jellegű (egy vízfolyást közrefogó padsor is ezek közé tartozik), másik része hangszigetelő, eső- és napernyő szerű kis architektúra. A fenti elemeket a magyaroszági dizájn világhírű termékére, a Rubik-kockára utaló színkompozícióval tervezi. Ugyanezt javasolja a területen forgalmazott emléktárgyak és játékok arculatának is. Hasonló ötlettel él a rakpart körfalának színezésével is. Mivel az átfogó ideát nem gépiesen, hanem az eltérő, sokarcú funkcióhoz egyéníti, rendszere nem válik egysíkúvá. Fontos hangsúlyt helyez a zöld területek és a kiegészítő zöldek  alkalmazására is. A pályázó részletesen elemezte a terület közlekedési adottságait, és javaslatokat tett a gépjármű és a gyalogosforgalomra egyaránt. A Ráday utcát teljes hosszában sétálóövezetté alakítja. Ennek teljessége érdekében a keresztutcák lesüllyesztése alagútba már eltúlzott elképzelés.

A  Bíráló Bizottság a tervet elsősorban az alapötlet eredetiségére tekintettel első díjjal jutalmazza.

 Megvételben részesült pályázó (563)

A pályázók saját vizsgálati módszert dolgoztak ki. Ennek leghatékonyabb eleme az a játékos filminterjú volt, amelyekkel a járókelőket az utcaburkolatok átalakításának várható hatása felől tesztelték. Az eredmény pozitív volt, még a helyben lakó, vagy itt dolgozó járókelők is játékosan, interaktív reakciókkal igazolták az ötletet. Az így kialakított koncepció szerint átalakították az általuk kiemelt jelentőségű sétálófelületek burkolatait. Játékos és egyben a javasolt területfelhasználás asszociációinak megfelelő színdinamikát terveztek. Külön hangsúlyt fektettek ennek esti hangulataira (LED világítású térkövek).

A városrész külső kapcsolataira, fogadó tereire tett javaslataik kiemelkedően jók. A Ráday utca kiterjesztésére a kereszttengelyeket javasolják, művészeti, tudományos témakörökre tagolva. A Bíráló Bizottság a pályaművet megvételben részesítette.

Megvételben részesült pályázó (367)

A pályázó a területen működő forgalmat elemzi és egyirányúsításokkal, kétirányúvá változtató döntésekkel éri el, hogy több sétáló ill. korlátozott forgalmú utcafelületet nyerjen. Zsákutcák, franciaudvarok passzázsosítása, például: a kétirányú Kinizsi utca közvetlen közelében sétálóudvarokkal váltja ki a forgalom koncentrációját. A pályázó a kulturális elemzés után az így nyert többlet utcafelületen interaktív street art elemeket javasol (anamorfózis, délibáb hatású tükröződések, reverse graffiti, stb.). Olyan ábrákban gondolkodik, ahol a letisztított felületen kirajzolódó kép egyúttal a városi autóforgalom által lerakódott sennyeződés kritikája. Hasonló kultúrakritikának tűnik a 8 bites mozaikok alkalmazása is.

Megvételben részesült pályázó (743)

A pályázó elsősorban a csatlakozó területek lehetőségeit bontja ki, különös tekintettel a Nehru parkra (úszó móló, lépcsős rakpart). Ilyen területként elemzi a Ráday utca déli, befejezetlen végződését. Javasolja, hogy a Boráros tér buszpályaudvar jellegének megszüntetésével a sétálóutca folytatódjon a Hév állomáson túl tervezett hajóállomásig. A látványtervben szereplő dizájn elemek egy része nem mond újat, de az egész terv szakmai feldolgozása kiemelkedik a mezőnyből.

Köszönetnyilvánítás

A kiírók köszönettel tartoznak a pályázat kiírásában és lebonyolításában közreműködő oktatási intézményeknek: MOME Formatervezési Tanszéke, BME Urbanisztika Tanszéke, Corvinus Egyetem Tájépítész Tanszéke, illetve a pályázat előkészítésében, kiírásában tevékenyen részt vevő Nagy Béla urbanisztikai szakértőnek és Koós Pál formatervezőnek.

2009. november 10.

A Bíráló Bizottság

Elnök: Dr. Gegesy Ferenc Budapest IX. kerület Ferencváros Önkormányzatának polgármestere

Társelnök: Dr. Orbán György projekt menedzser (Ráday Könyvesház)

Tagok: Sersliné Kócsi Katalin kerületi főépítész; Szegő György DLA építész, látványtervező, szakíró (Magyar Építőművészet, főszerkesztő); Gönczi Ambrus muzeológus (Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény), valamint a Ráday Soho Egyesület képviseletében Elsik István ügyvezető                                    

 MEGHÍVÓ

2009. november 20-án, pénteken
a Ráday Könyvesházban,

16.00 órától

(1092 Budapest, a IX. kerület, Ráday utca 27.) az Orosz Estek nyitó programja a következő:

Kelet-Közép-Európa és az oroszok
Vendégünk:

Viktor Jerofejev orosz író

a Zebra E (vagy Zebra Je) Kiadó elnökeaz oroszországi Kultúra csatornán jelentkező Apokrif televíziós műsor alapító szerkesztő-műsorvezetője.
(Részletek: http://www.gecse.com/080923_Apokrif.htm ) A Zebra E (vagy Zebra Je) az egyik legigényesebb oroszországi kiadó. Tíz éve alakult és eddig összesen 11 millió könyvet adott el. 

http://www.zebrae.ru

Rendezvényünk résztvevői:
Szergej Borozgyin úr, az Orosz Kulturális Központ igazgatója,
Oleg Jerofejev, a Zebra Je Kiadó helyettese,(Viktor Jerofejev fia)
Igor Szmolin. a Zebra Je Kiadó ügyvezető igazgatója.
(Szinkrontolmácsolást biztosítunk.)
Goldschmied József, a Hungarofest – Égtájak Iroda igazgatója
Majoros István, az ELTE Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszékének vezetője

Dedikálás
Ugyanezen a napon, a Nyugati pályaudvar mellett
a Tolcsvay Klubban
18.00-kor, a VI. kerület, Bajcsy-Zsilinszky út 59. szám alatt:

Viktor Jerofejev: Nyelvrokonaink, a Gonosz Birodalma és az oroszokcímű másik előadása után mód nyílik Viktor Jerofejev könyveinek megvásárlására – kedvezményes áron – mind oroszul, mind magyarul.

(A sajtó képviselői forduljanak bizalommal Gecse Gézához, aki mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy feladatukat jól el tudják látni. Elérhetősége: gecsege@gmail.com)

A Zebra Je kiállításával egy kis Orosz Könyvesbolt alapjai fekteti le a Ráday Könyvesházban, hogy Budapest központjában az érdeklődők hozzáférjenek  színvonalas orosz irodalomhoz orosz és magyar nyelven egyaránt.  Ennek érdekében hozzávetőleg négyhavonta meghívunk egy-egy orosz kiadót illetve jelentős orosz írót, tudóst, személyiséget az Orosz Estek vendégeként.

Sok szeretettel várjuk rendezvényünkre, amelyet az ELTE Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszékével, a Finnugor Népek Világkongresszusa Magyar Nemzeti Szervezetével, az Orosz Kulturális Központtal, a Hungarofest – Égtájak Irodával, a Ráday Könyvesházzal és a Magyarországi Észt Intézettel közösen szervezünk!

Szeretettel várjuk az érdeklődőket!

Az esemény szervezői:

Orbán György és Gecse Géza 

Viktor Jerofejev, az egyik ma élő leghíresebb orosz író 1947-ben született. Édesapja Sztálinnak és Molotovnak is tolmácsolt és 1956-ban a Szovjetunió párizsi nagykövete volt. Fia, Viktor Moszkvában 1975-ben kandidátusi fokozatot szerzett, majd elindította saját irodalmi almanachját, a Metropolt, amelyet a szovjet hatóságok betiltottak, őt kizárták az írószövetségből és csak 1988-ban, Gorbacsov idején jutott újra nyilvánossághoz.

Könyveit ezután jelentette meg, amelyek közül sok, így a Férfiak, az Élet az idiótával, Az orosz széplány főként az 1990-es évek második felétől jelent meg magyarul is.

Manapság Magyarországon a Horosij Sztalin (2004), magyarul A jó Sztálin (2005), továbbá az Enciklopegyija russzkoj dusi (1999): Az orosz lélek enciklopédiája (2007) című munkához lehet hozzáférni.

Részlet A jó Sztálin című könyvéből:

  „Sokszor gyötörtem apámat a kérdéssel: Sztálin maga hitt-e a kommunizmusban, vagy egyszerűen csak egy elvakult szovjet imperialista volt. Kétféle szélsőséges vélemény élt róla: az egyik szerint szadista vadállat és mániákus gyilkos volt (az orosz értelmiség álláspontja), a másik szerint inkvizítor. Apám ma már egyre inkább az utóbbira hajlik.”

Részlet Az orosz lélek enciklopédiája című könyvéből:

„Az oroszok sok mindenben tehetségesek, de az istennek se tudják normálisan megszervezni a társadalmukat. Úgy hogy nincs mese, fel kell kérni valamelyik nagyhatalmat, hogy gyarmatosítsa Oroszországot. Természetesen a németek nem jöhetnek szóba, mert az túlságosan rendszerető nép, ráadásul még idegesek is, és a végén még kiirtanák a trehány oroszokat. Mondjuk, Japánt lehetne megkérni Oroszország gyarmatosítására, és akkor végre minden rendbe jönne..”

Bródy és Gárdonyi szobra

És te, a hívő, odaállottál, mindjárt a hitetlenek közé. Minden külön megnyilatkozásodtól külön beteg lettem. Mi történt veled? Már volt ilyen ügy és Petőfi nem tévedett, kiállt, haragudott, vádolt és védett. Te, Gárdonyi, aki Petőfivel valóban az egyetlen vérség vagy a ma élő költők között, egyszerre egy meggörnyedt, de házsártos falusi tanító lettél.

Féltél, vagy talán a kenyeredet féltetted, akinek megvan a maga földje, örök jogú, mert örök termésű könyveid és külön még olyan puritán is vagy, hogy megélsz kenyéren és vizen. Galambszívem, Géza, odaszaladtál mindjárt a galambkufárok közé és ma is ott vagy, legalábbis ott mutatkozol. Próbállak menteni magamban, talán elbetegedtél, elöregedtél, annyi minden rossz történt az imádott és nálad jobban senkinél sem szeretett népeddel. Vagy valami kis idegen német vér tört ki rajtad? Énrajtam pedig, íme, kitört a harag, amelyről – hogy él bennem nem is tudtam eddig.

És mit tikoljam tovább?

Isten veled, Géza, elbúcsúzom tőled, erre a rövid életre, nem barátkozunk többet. Egy másik életben, amelyben te hiszel – és nem lehetetlen, hogy van is -, űhy lehet, hogy a két hirtelen elszakadt fonálmegint csak egybefűződik. A te fehér és az én színes életem kötele. Most, nehezemre esik bár, meg kell mondanom neked, hogy meghaltál nekem, és én megtépem éretted legszebb – egyetlen – ruhámat, akár vérrokonaim halála után. Isten hozzád, kedves Ziegler Géza, mert, – nem régen tudom – idegen névvel születél. Az apád túladunai vándorló, német eredetű gépész volt, amolyan mezei, vándorolt a magyar búza után, hol érik hamarább, hol utóbb? A Szerémségtől a Tótságig. Úgy rémlik, te beszélted elegyszer, hogy az apád az örökmozdonyt találta ki, vagy akarta kitalálni és te egyszerre az örök gyűlölet mozdulatlanságába kótyagosodtál bele. Talán megment, hogy nem egyedül és nem magadérrt, mert azt tudom, hogy ha előrelátó és okos is vagy, de tisztességes és erkölcsös, jóértelmében a mostanában cégérnek koptatott erkölcsnek. Önzetlen és jó ember voltál, ma sem lehetsz más, de rossz és kemény voltál magadhoz: amikor színt kellett vallani, nem a becsületes, régi magyar költőkhöz csatlakoztál, akihez voltaképpen tartozol.

Nem tudom, hogy mit mondasz erre,

lehet, hogy elmosolyodsz és nem hiszel e búcsuzkodásnak, vagy eltanultad a pesti szót, “annyi baj legyen”. Nekem bizony baj, hogy összeállottál egy társasággal, akik kimondták, hogy én most már nem vagyok a barátod, a testvéred, a mi ékes, erős és gyengéd nyelvünkben, amelyben születtem. Engem kirúgtak, és te is segítettél, amikor legfőbb díszüket, cím- és cégtáblákukat vállaltad. Ha nem volna olyan keserű, üzletszerű, gyerekes volna az egész, hogy én veled együtt ne legyek magyar költő…

Géza, ez a levél nem lesz rövid és nem mulatságos. Az utolsó, amelyet tőled kaptam, annál rövidebb és kedvesebb volt. Te írtad Egerből, gondolom drága és kedves, nagyon is nevezetes színdarabod, a A bor után. Olyasmi volt benne, hogy nem haragszol rám és nem nézed másként a magyar parasztot, mint én, sőt talán úgy lehet, az én nézésem és látásom nem is ártott a te szemeidnek. És most egyszerre nem vagy többé velem, hanem egy nedvekezű külföldet majmolóval, akit nem láttam soha még és nem olvastam tőle többet, mint egy széles esszét a magyar kommün eszméjének dicséretéről. Érthető, hogy szembe dicsérte, mikor mellbevágta. Az intézményt ilyenkor csak nem szidhatja? De erre a hogyishivjákra nem haragszom, ettől olvastam régebben egy elbeszélésfélét, erő, fanatizmus és szív van az írásában, rendes ember belőle már nem lehet, de jó író igen. Ne bántsátok, sőt vigyázzatok, kárt ne tegyen magában. A többi, akikkel együtt te engem kiközösítettél, nem is tudom, kik.

Egy-kettőnek a nevére mégis emlékszem, gyűlölködő szájaikon át néha látom, hogy a nyomorúságos elhelyezkedés után lesz még belőlük igazi író. Legyen is. És ha színmagyarok csakugyan, még jobban. Inczédi Laci a leggyűlölködőbb verset írta a zsidók ellen. Fölsírnám a halottaiból, olyan gyönyörű volt a verse. De agyonitta magát. Ezek is isznak, hallom. Mond meg nekik, hogy ne igyanak.

A többi, szépen vannak: alig érdekelnek.

Azokkal talán még beszélgetek is, a legutóbbi hónapokban még szónba is állottam. Hogy én nem kellek, az nem baj. Én megcsinálom a magam dolgát. Az újmódi magyar írásnak,az új földnek talán mégiscsak én voltam a megtermékenyítője, ganéja; ahogy tetszik. És én nem külföldről jöttem, itthon születtem. Itten bújtam ki a falu földjéből, a hóstyák kakukkfüves utcáiból. Én nem akartam semmit. Díszt, állást, rangot, semmit. Megélni valahogy és néha egy jó szót, valami kevés bajtársi eléismerést. Egy dicsőségre gondoltam mindösszesen: ha egyszer v alami olyan nagyszerű dolgot írnék – véletlenül -, megemlékeznének rólam egri barátaim abban a város alatti szőlőben, amely valaha az egyém volt, most pedig az egri angolkisasszonyoké, az apácáké. (Kegyes és Szent Nővérek, sok szagos szőlőt, jó termést kívánok. És mindig jó termést Egernek! És ne haragudjanak a kapás találékony és szorgalmas emberekre, akik a szegény városból gazdag várost csináltak.) Hála és bosszú egy testvér, azt én is tudom, kinek a szokásától és vérétől függ, mikor melyiket választja. Lehet, hogy a nép és az urak is gondolkoznak: fölsegítettél bennünket, hagyjad itt, ami a miénk és azt is, amit magadnak gyűjtöttél. Hogyí merészeltél? Sok török vér maradt az igazi egri emberben, az működhetik benne és az mozgolódik egy kis örmény ügy után. nem jó dolog, te, Gárdonyi, te is tudod, hol van Törökország?

Mi történt, mi történhetett? Úgy vérbeborult az emberek szeme, hogy a maguk érdeke ellen cselekszenek. Írótársam – talán utoljára nevezlek így -, te emlékszel az én régi regénytémámra: a beteg magyar királyról, aki fiatal zsidó orvost hozatott Hollandiából, hogy gyógyíthatatlan betegségéből kikúrálná. Megtörtént a csuda. És nyomon követ a fejedelem hálája: elszereti az orvos feleségét és hogy az észre ne vegye és meg ne haragudhassék, fel is akasztatja. Ez példázat csak, nem igaz, de volt pillanat, hogy csaknem valóra vált.

De az igaz magyar nem türelmetlen,

legalább eddig nem volt. Azt nézte, hogy ki a becsületes, bátor, jó ember. Ezentúl másképp éesz? Ha ezt tudnám, egy pillanatid nem tudnék tovább élni. Így is halálosan gyötrődöm. Nem azért, mert nem lehetek veled többé együtt. Hanem azért, mert a magyar, akit letiportak, hogy tiporja le tovább magát? De érzem én, hogy beszélhetek én neked akármit, nem hajtasz rá. Nem vagyok megbízható. És itt mindenféle ódoni dolog jár az eszembe. Még az is, hogy egyszer régen tíz forintot kértem tőled kölcsön és nem adtam meg soha. (Híres író voltam már.) Igaz ez, így igaz, nem adtam meg, szégyelltem megadni, vagy amikor át akartam nyújtani a tízest, egy krajcás se volt nálam. (Láttam én Jókait magát, akinek sokszor nem volt tíz pengője sem.) És azt gondolod magadban: és ez a rendetlen, pocsékoló, kártyás ember beszél? Adaja meg előbb az adósságát. Megadom, most megadom. Páduai Szent Antal számára magában Páduában a “Santo” templomában ma lefizettem. A szentnek valóban megvan az az ereje, hogy gazdaggá teszi azokat, akiket akar. Tegyen téged azzá. Kell? Minek már? És te, nemzetgazdasági alapra állított költő, tudd meg, hogy nekünk már nemsokára csendítenek. A gyerek már megszületett és készül megfogni a harangláb kötelét. A kis keze már legalább is kibújt, már körme van, már nyúlik és erősödik.

Éretted kár. Lehet,. hogy még mindent helyreigazítsz. Ma is csak azt tudom cselekedni, hogy mentegesselek. Ha régen valami tökéletlenségen fogtalak: elhagyatottságodra, zárkózottságodra fogtam ahibát, mert nemcsak nagyon szerettelek, hanem el is olvastam az írásaidat.

És még ma is állítom, hogy mint a magyar teljes violának, olyan tiszta szomorúan édes az illata a Gárdonyi Géza poézisének és milyen erős a töve! De mintha valami bogár bújna le hozzá, le a földbe? Nem bánom! Reménykedem, abban fogódzkodom, hogy csak egy mellékes és kevéssé ellenálló erejű szervedbe: – az izlésedbe. Ám lehetsz miattam akárki és akármilyen, nem tudok mást mondani, csak azt, hogy te írtad a legjobb magyar darabot, a legszebb magyar regényt, és ha kint jártam a világban, mint ahogy járkálgattam, ma sem mondok mást, mint azt, hogy a te írásodat fordítsuk le elsősorban a most írott magyar munkák között és a te Karácsonyi Álmod az a amunka, amelyet a nemzet pénzén kellene eljátszani a világ nagy színpadjain.

Próbállak mentegetni.

A drága öreg anyád! Meg ne mondd neki, hogy már nem vagyunk jóbarátok. És az ilyen nyolcvan esztendőhöz közeledő magyar parasztasszony régi közmondásokat tud.

Most pedig néhány komoly szót. Mit és mennyit akartok keresni a konjunktúrán? Mondd és mondjátok meg, csináljatok katasztert. Nem volt elég egy?! Okosabb, ha megmondjátok, mennyit adjunk le, leadjuk, ha lesz. Vagy meg akarjátok csinálni, hogy ne legyen senkinek és föl akarjátok robbantani a mai magyar irodalmat, amit mi is segítettünk megcsinálni? íííííigen, vagy nem? Felej magadban magadnak. Álltam-e valaha elébed, nem voltam-e harsonásod? Mikor együtt dolgoztunk és az úri, sőt nagyúri, igazán fajmagyar gazdád nem akarta állani, hogy magad gondolatát írod, folyton kifelé állott a szekered rúdja. Érezted-e? És tudod-e, hogy aki háturól húzta a kocsid, az én voltam. Erősebb volt a lábam akkoriban, mint a tied. nem akartam megmondani, most már nem titkolózom tovább. És azt is tudjuk meg, hogy amikor egy rendes szépirodalmi lapot fundálhattam, a te nevedet írtam az élére és elkergettem az előfizetőt, aki egyet is mert mukkanni az írásaid ellen., amely ellen akkoriban nagyon is sokat mukantak, éppen azok, akikkel te ma együtt vagy. Én nem dicsekszem, ha tíz jó sort írtál, és adicsőséged hirdettem Jókaitól a könyvkereskedő-segédig. (Emlékszel-e még Jókaira és a panorámáta Fesztyéknél?)És ha rossza írtál, letagadtam, magamra vállaltam, másra fogtam.

Kedves voltál, amikor korholtál érte.

Ám az Üdvözítő téged erre küldött, engem meg másért. Ámde ne ellenkezzünk többé, ki tudja, milyen kevés az időnk. Téged – majd! – a város négy fekete lován levisznek a völgyi temetőbe, melyet a Kisasszonyról neveznek. Jobb illatú temető nincs is a világon, a közönséges fűje is kakukkfű. Kisdiák koromban sokat viittem haza, és nem volt azért szegényebb az illata és nem mondta senki, miért mászkálok keresztény temetőbe? Engem visznek előtted vagy visznek utánad? Azelőtt is mindegy volt nekem, most meg éppen mindegy. Csakhogy engem csak vasúton szállítanak le Egerbe, hogyha a város beereszt. Attól függ, hogy akkor ki lesz ott az érsek. Lehet, hogy itt a külföldön ásnak el? Csak azt ne, kérem! A szlőföldemet, a helyemet, azt nem hagyom! Egy kis jogásztünteés, az lesz, a diákokat te – ha te utóbb -, azt te parancsolod, intézkedsz:

- Csak gyorsan, ne bántsák szegényt!

Az orrod elfacsarodik és egy hegyeset köpsz a megyfaszárad mellől … És girbe-gurba utácok vágtat velem a reneszánsz hintó, amelyet hatéves korom óta ismerek. Nem kedveltem. Szerettem volna elkerülni a benne való kocsikázást, de ha nem lehet, hát nem lehet … Öreg koldusok loholnak a hintó után, hogy megmutassák, hova dugjanak el, melyik mellé, mert sok testvérem alszik ott. Egyikőjüket sem ismertem, most összeismerkedem velük. Szeretném, ha amellé kerülnék, akinek Mihály volt a földi neve, húsz éves volt és meg kellett halniaq, mert a beteg paripáját nem hagyta, megölelte. Nem tudom, az apám, aki akkor zsidó bíró volt, mindent tehetett, titkon, éjjel, nem temette-e el a fia lovát gazdája mellé? Mert az én apám legalábbis volt olyan magyar, mint a te apád, a ti apátok, tudod-e, te! És én meg olvasó vagyok, de te meg csak gyöttél, hé, tudod! És juszt is – ha nem is egy spekuláns önképzőkörben, de ugyanegy agyagos, tüzes földben közel fekszünk egymáshoz. Te a városban, éna másik hóstya, az árkon kívül. De az én földem éppúgy átölel engem és szól: belőlem lettél, bennem éltél, megeszem a húsodat, magammal összevegyítem majd a porodat is. A szülőanyád vagyok, a szeretett fiam vagy, akármit mondjanak is. És ha te el is hagytál engem, te ijedt Géza!

Ott fogunk feküdni némán egymás közelében.

A kézcsontjaid a szent keresztet szorongatják, az enyémben két rossz faág, a villa, amelyre támaszkodnom kell, hogy felemelkedjek, ha a Messiás jön és harsonása hallatszik. A szemem két cserépdarabka, mert pénzre lesz szükségem, ha az űj élet kezdődik. (A régit úgy kezdtem, hogy cserépdarabom sem volt.) Gyönyörű szertartások! Értem, megértem, hogy vallásos lettél. Én is sajnálom, hogy már nem lehet, elmúlt az időm: azaz: íme, most kezdődik.

Almúlt bajtársam, mondok valamit. Még csak egy lépést húzzuk tovább, amíg thetünk egy fogadást: aki előbb hal meg, elmegy a novaji halottlátó asszonyhoz, és megkérdezi: hogyan és miképpen fekszik a koporsójában ay másik? És akkor intézkedik, hogy az ő sírbatevő egyházfia hogy fektesse. Szembe-e? Én nem mondom meg, mint akarom.

Elmúlt barátod: Sándor

Arany János

Arany János legelső műve, Az elveszett alkotmány magában hordozza a szerző néhány későbbi művének jellemző vonásait. Kritikai realizmusa olyan jelenség, amellyel Arany későbbi műveiben csak helyenként találkozunk. Az elveszett alkotmány igazi jelentőségét az adja, hogy Arany a maga korának problémáihoz közvetlen módon szól hozzá és a korra jellemző típusokat teremt. Azokban a részletekben, amelyekben koráról közvetlenül, mitológiai apparátus közbeiktatása nélkül szól, művét csaknem regényszerűnek és A falu jegyzőjével rokonnak érezzük.

.

“Férfiak!
A haza szent ügye gyüjtött volna rakásra
Benneteket: komolyan vítatni, mi eszközök által
Lenne a kedves hon boldoggá, lenne dicsővé.
Tí pedig oktalanul mellőzve, feledve a közjót,
Képzelt érdekekekért civakodtok s aljas önösség-
Táplált szenvedelem tépé pártotok-megyétek’.
Ti szabadelműek, kik nyelveteken ama legszebb
Szót, a ’szabadságot’ szólásban, gondolatokban,
Testben, lélekben meritek hordozni naponként:
Névvel vagytok azok. Vallástok képmutatóság;
Bennetek a türelem, más értelműek iránt, nincs;
Bennetek a kitűrés, tartós láng, semmi nagyért, nincs;
Bennetek elszántság nincs áldozatokra: ezért már
Olcsók elveitek; szavatok nyila mind eltompult,
Semmi hatás nélkül pattant le az érc kebelekről.
Isteni törvények nagyon emberi hirnöki vagytok,
Tin tanitástoknak legcsúfosb nem-követői;
Drága damaszkusi kard törékeny rozsdahüvellyei;
Nagybecsü gyémántot rejtő szemetek. Divat az csak,
Semmi egyéb, mellyért szabad elvek apostoli-képen
Hirdetitek magatok, s mint a divat, úgy e szeszély is
Változik a korral; mesterkélt lángotok elhűl
És pusztán, ridegen marad a szív kebleitekben.
Önzetek. – És ti, kemény nyakú Izráél, úgy-maradásnak
Emberi, kik, hazugúl, fontolt haladásnak eszélyes
Pártja gyanánt vetitek magatok’ fel, nyiltan előttem
Titkaitok. Ti hazát háznéppel, multat a mosttal,
Össszecserélgettek. Filozófok vagytok: az ember
Bennetek él csak s ott minden, de kívűletek ami
Látszik, mint tünemény, üres álom, anyagtalan ábránd.
Elvetek ez. Maradást kívántok, nem, mivel az jó
A mi marad, de mivel nem pénzetek’ és nem erőtök’,
Véretek’ inkább nem (mint ősötök, akire büszkén
Puffad májatok) és eszetek’ sem, csak nekitespedt
Lágy kényelmeteket sem vagytok erős kebelűek
Áldozatúl odavetni a szent haza oltárára.
Végre ti semlegesek, ti a status hittagadói,
Bennetek a másik két párt minden bűne megvan,
Ingadozóságnak még megszaporítva bűnével.”

–

Orbán György

Létezik-e valódi igény egy kulturális stratégia megalkotására a Ferencvárosban, s ha igen, milyen célokkal indokolható annak létjogosultsága?

A kulturális stratégia megalkotása nem igény, hanem kötelesség. A kerület politikai-gazdasági-közigazgatási vezetésében a „kultúra” több szinten megkerülhetetlen. Nem képzelhetőek el politikai-gazdasági célok, városfejlesztési-revitalizációs stratégiák kulturális célok, illetve következmények nélkül. A nem megfogalmazott stratégia is stratégia. A konszenzus nélküli működés is működés.

A politikai stratégiák-döntések előkészítésében, megvalósításában a kultúra szakemberei, intézményei bevonhatóak vagy kihagyhatóak. A kapcsolat fokmérője a bizalom vs. bizalmatlanság, a nyíltság vs. zártság, összefoglalva: a kooperációs készség. A partneri viszony lehet mellérendelő – erre jó példa volt a Művészeti Tanács – és lehet alá-fölé rendelő. Utóbbira jellemző, hogy „támogatásnak” minősül minden kulturális célra fordított összeg. Véletlenül se „beruházás”, „fejlesztés”, „rehabilitáció” stb.

Vannak-e az itt élők kultúrájának folyamatosan jelen lévő értékei, tartósan megőrzendő funkciói? Felelősségünk-e a fenntarthatóság biztosítása, és az értékek és funkciók megújítási kötelezettsége mennyiben terhel minket?

A Ferencvárost épp a kultúrához fűződő speciális – aktív – viszonya emeli ki a budapesti kerületek sorából. Külső megítélés szerint a kerület teljesítménye kiemelkedő, és ez az általános vélemény részben siker, részben „megőrzendő” érték. A főváros egészét figyelve változott a helyzet. Pont a ferencvárosi siker indukál egy erősödő versenyt. Nem elég „hozni a korábbi szintet”, fejlődni „kell”: a sok éves munka és befektetés már meghozza gyümölcsét. Ebben a szakaszban nem leépíteni, hanem fejleszteni kell. A fejlesztés nem támogatásbővítést jelent ebben a fogalmazásban, hanem hatékonyabb kooperációt és működést.

Tudjuk-e és ugyanakkor érveink közt szerepel-e az, hogy mindez segítheti a társadalmi kohéziót és demokráciát s nem utolsósorban a civil társadalom fejlődését, továbbá − ettől elválaszthatatlanul − a hazánkban jelenleg igen erős ideológiai, politikai megosztottság enyhítését?

Társadalompolitikai célok-eredmények közvetetten várhatóak – nem kerülhető meg az egyes műfajok autonómiája, hatékonysága, képviseletének színvonala stb. – de az igenis elvárható, hogy a szakmai-műfaji célok között szerepeljenek a kerület társadalmára figyelő megoldások, módszerek. Ez a szint – optimális esetben – a szűken vett kulturális szakma, a kerület politikai szervezettsége, és a tágan vett közönség közti kooperáción múlik. Azon, hogy az érintettek mennyire képesek egymással okszerű kommunikáció révén kooperatív helyzetbe kerülni. Képesek-e egymásnak kérdéseket feltenni, ezekre válaszokat adni, a válaszokat megvitatni, és ennek alapján konszenzusra jutni. Egyszerűsítve: ha érkezik a művészetek nyelvére lefordítható „megrendelés”, akkor lehet megoldásokról beszélni.

Miképpen építünk az itt dolgozó művészek és kulturális szakemberek tehetségére, tudástőkéjére és kreativitására? Kellőképpen tisztában vagyunk-e azzal, hogy több évtizedes munkásságuk maga is Ferencváros kulturális tradícióijához tartozik?

A Ferencváros személy szerint nekem kiemelt, megbízható, és hosszú távra izgalmas feladatot jelentő partner. Biztosította több éves munka számára, hogy koncepcióvá állhasson össze, elfogadta a részeredményeket, a hibákat és megtorpanásokat, volt idő valódi értékek létrehozására. Ilyen értéknek gondolom egy hagyományos belvárosi könyvesbolt, és két művészeti fesztivál megalapítását és működtetését.

Ha lehetőséget kapok, pláne intézményesített formában, hogy tapasztalataimat, kapcsolataimat, lehetőségeimet a kerület tágabb érdekei szolgálatába állítsam, örömmel teszem. Ezt a felkérést-bevonást komolyan veszem, ahogy azt is elvárom, hogy hozzáértésemet-elkötelezettségemet komolyan vegyék.

Amennyiben létrejönne egy ferencvárosi Kulturális Fórum, annak milyen szerepet szánnál, hol tudod elképzelni szerepét kerületünk életében?

A Kulturális Fórum induló helyzetben lehet egy „ökumenikus konferencia” a kerület politikai és szellemi erőinek találkozására. Számomra a Bakáts téri plébánia legalább olyan fontos partner, mint a politikai pártok, vagy az oktatási intézmények hálózata. A kerületi célú intézményi működés számára mondhatunk újat, frissítőt, gazdagítót. Egy ilyen fórum – akár egyszeri – me3gtervezésében szívesen veszek részt.

Javaslatok?

• A Ráday utca a Kálvin tér és a Bakáts tér felújítását követően Budapest kiemelkedően fontos utcája lesz/lehet.
• A hátralévő időt úgy kellene felfogni, mint egy közös felkészülést az utca megnyitására.
• A felkészülés egyik eszköze-technikája lehet a Kulturális Fórum.
• A felkészülés fontos lépése azoknak az érdekeknek/érdekelteknek a feltérképezése, akiktől várható magas színvonalú és elkötelezett működés.
• A kerület legyen ennek a működésnek a katalizátora/működtetője.Az együttműködés különböző formáit keressük meg az „egyedi támogatástól” a több évre – projektre – szóló együttműködési szerződésig; a támogatástól a közös kulturális vállalkozásig.
• Projektek mérkőzzenek, ne személyek.
• A műfajok kooperáljanak és ne kiszorítsák egymást.
• A meglévő projektek alapján érjük el, hogy a Ráday Kultucca legyen kiemelt/meghívott fesztivál, kerüljön be a „nagyrendezvények” kategóriájába. Ennek elérése érdekében hozzunk létre egy „Kultucca-lobbyt”. Ez lehetne egy új Művészeti Tanács, amelyik a polgármester mellett tanácsadó, döntés előkészítő, véleményező testületként működik. Erejét tekintélye biztosítja, ill. egy olyan megállapodás, amely a kerület politikai erői között jön létre a Művészeti Tanács létének elfogadására. Használják ők is!
• A Kulturális Fórum és a Művészeti Tanács két szint. Az utóbbi szűkebb körű, operatív, és önmozgó: összehívhatja magát önállóan is. Érdekeltsége a profi művészeti műhelyekre, fesztiválokra, művészeti intézményekre terjed ki. A Kulturális Fórum a kerület kulturális életében szerepet játszó intézményeket-szervezeteket-szakembereket gyűjti össze: oktatás, közművelődés, kerületi pártok, civil szervezetek stb.

…

Miért írt Széchenyi könyvet a lovakrul? Azért, hogy szolgálja az édes hazát. Ha nincs korszerű „vonóerő”, ha a birtokos hitvány, nemtelen lovakkal kínlódik, akkor nincs korszerű termelés. És Kós Károly száz évvel később? Mert az édes haza, jelesül Erdély földje idegen uralom alatt, a vesztes háború után kifosztva, az anyaországtól elvágva, elhagyottságában segítségre szorul.

Erdély földje nagyobbrészt „sekély, sovány s köves”, „fölös gabonája jó esztendőben is alig elég és a föld soha annyit nem termett, hogy abból feleslege maradjon”. Példának ott vannak az „okos szászok”, akik a „rideg erdélyi magyar marha tenyésztéséről” átálltak korszerű fajtákra, megtalálták a maguk sertését, lovát és mindehhez a szövetkezeti formát. A „román kormány a maga népének állattenyésztésével kísérletezik, a miénkkel nem gondol”. „Háromszék kisgazdái a jó konjunktúra idején egyremásra vásárolták a traktort és igásállataikat elprédálták, mindenekelőtt kiváló székely lovaikat.” Mire kiderült, hogy a főleg állattartásra alkalmas kisgazdaságok számára a hagyományos energiaforrás a régi erdélyi ló lenne, elveszett a törzsanyag. Hát ezért született a könyv.

A ló története

Az első könyv leírja a ló történetét: az ázsiai pusztai lóét, a nagytestű nyugati fajtákét, és főleg és elsősorban az arab telivért, és annak csúcs teljesítményét, az angol telivért. Önálló fejezet szól az erdélyi lóról, „eredetéről a mái napig való históriájáról”. A régi, ázsiai fajta ló keveredett-gazdagodott az idők során nemes arab vérrel, spanyol és nápolyi frissítéssel. Sorra veszi a híres méneseket, a parlagi változatokat. A „nagy háború” utáni helyzetkép utal a bevezető gondolatokra: „a régi erdélyi világhíres lónak ma már szinte magja is elveszett. S nem is lehet Erdélyben magyar lótenyésztés addig, míg a hozzávaló tudás, hozzáértés, a lónak okos szeretete és megfelelő szervezetek és berendezések hibáznak. Ezeket pedig magunknak s magunk erejéből kell és lehet csupán megszereznünk s megépítenünk…”

Lovak tenyésztése

A második könyv a lovak tenyésztéséről szóló ismeretek „fundámentuma”. Történeti hivatkozások, régi, híres források értelmezése alapján ismét csak oda kanyarodik a beszéd: „ne kapdosson az erdélyi gazda új fajta, mutatós, hosszúlábú, keskeny s kényes lovak után” „hanem tartsa a maga erdélyi lovát…”  Erre szolgál az új tájfajta kitenyésztéséhez szükséges ismeretek sorolása,a tartás és nevelés teljes folyamatának tárgyalása.

A saját törzs-könyv lapjai zárják a munkát, fényképpel, részletes adatokkal.

Lovas szakkönyv vagy kultúrtörténet?

A második világégés szétverte Sztánán a Varjúvárat, odalett a mintagazdaság, attól fogvást Kós lovat többet nem tenyésztett.

Mi is lenne ez a könyv? Gazdaságpolitikai vitairat, felhívás nemzeti összefogásra, lovas szakkönyv, kultúrtörténet? Percre se felejtsük, hogy a szerző a magyar szecessziós építészet legismertebb alakja, akinek építészi teljesítménye fennmaradni látszik a történeti rostán. Aki nem azért maradt Erdélyben, mert nem volt más választása. Sőt, egyenesen odatelepedett, épp akkor, amikor szükség volt rá. Próbáljuk könyvét úgy olvasni, hogy lótenyésztés helyére illesszünk más tárgyat, szinte bármit: népoktatást, könyvkiadást, kézműipart, építészetet, élelmiszer feldolgozást, turizmust. Úgy tűnik, mintha mindenhez értene, mindenre lenne alkalmas módszere. Játék a régies beszéd, a kódexírás, az illusztráció, az irodalmi nyelv, magas fokon űzött játék. A valódi cél a szolgálat, a példamutatás. Vajha volnánk értői, folytatói, ahogy fiak követik az apákat, mint ők követték az övékét.

…

Egy szabadulóművész feljegyzései

Schilling Árpád szövege Orbán Györgyöt, a Ráday Könyvesház vezetőjét is írásra ösztönözte. Orbán jegyzetek formájában fogalmazta meg az Egy szabadulóművész feljegyzéseivel kapcsolatos gondolatait, amit a Krétakör blogon közzé is tettek.

Schilling könyve PDF formátumban megtekinthető (vagy akár letölthető) a Krétakörblog honlapjáról. Orbán jegyzetei teljes terjedelemben, Word formátumban itt találhatók.

Az alábbiakban részleteket közlünk Orbán jegyzeteiből.

5. oldal

Magyarország a polgárosodás folyamatában – ez idáig – csak igen alacsony szintre juthatott el.

Arról mindenki tud, hogy mennyire nem volt polgárság, de arról kevés szó esik, hogy mennyire volt. Pedagógiai szempontból, a pontos kép megértése érdekében is feltűnő az asszimetria. Épp a meglévő elvesztése/eltörése a történet legérdekesebb része.

Nem csak a „polgári” az egyetlen értékteremtő forma: a hagyományos parasztságnak, de még a munkásságnak is volt valamilyen autonóm formája, és innen is vezetnek utak máig.

6.oldal

Újra kell definiálni az állami intézmény fogalmát…

Lehetségesek lennének tulajdonosok, kis-és nagyrészvényesek állami intézményben? Legalábbis én nem értem, hogy mi lenne az az intézményi fogalom, amely magától értetődő? Célszerű lenne a mi nem helyett megadni azt, ami viszont kívánatos.

7. oldal

A rendszerváltás előtt egyértelmű volt a színház szerepe.

Így lett volna? Az akkori állam elég pontosan tudta, hogy mit akar, és azt hogyan érje el. Meglehetős sikerrel el is érte. Kevesen kockáztattak és még ez az „ellenállás” is ellenőrzött térben valósult meg. Akik véglegesen kivonták magukat ez alól az ellenőrzés alól, kénytelenek voltak elhagyni az országot – Halász Péter – akik maradtak legjobb esetben is modus vivendit értek el.

8. oldal

Segély, vagy esély?

A történelmi választás nem szocializmus és kapitalizmus között feszül, hanem kapitalizmus és kapitalizmus között. Mi van azokkal az országokkal, ahol soha nem volt szocializmus és mégis lemaradtak, ill. nem zárkóztak fel? Ez is csak az ő hibájuk?

9. oldal

Nem véletlen, hogy a magyar jobboldalnak nincs semmilyen önkritikája.

Ezt meg minek? Bezzeg a BM-es őrnagy önkritikusan belátta, hogy a legjobb döntés, ha ő lesz a belügyminiszter, mert épp ő érti a legjobban nem csak a demokráciát, de a kapitalizmust is. A Nagy Imre és társai kivégzéséről tudósító napilap ugyanazzal a fejléccel és ugyanazzal a névvel működhet. Ráadásul nem is bánt ez senkit, elég hogy a „legjobb”. Aki ezt észrevételezi, nyilván jobboldali, tehát nem lehet igaza.

Szabad ember nem retteg … érdeklődik, figyel, kérdez, kommunikál. Szabad ember elviseli a kritikát.

A szabadság, pláne tömegesen nem, vagy nem csak személyes döntés kérdése. A fentebb leírt kritériumok alapján teltek meg a különböző – jobb és baloldali – táborok, megsemmisítő intézmények. Bizonyos időszakokban hatékonyabb volt a szabad emberek irtása, mint természetes szaporodásuk.

10. oldal

Nem vagyunk képesek felnőtté válni.

Talán nem – csak – éretlenek vagyunk. Nem túl kevés, inkább túl sok történt velünk. És a túlélők azt a tudást hozzák magukkal, amivel – akkor – sikeresek/túlélők voltak.

11. oldal

Nagybritanniában…ezzel szemben a polgárság igen hamar kikövetelte magának a liberális, demokratikus működést…a maga modern társadalmát.

Amennyiben az angol, holland, francia polgári forradalmak történetét vesszük, azért nem ment túl gyorsan és főleg nem könnyen. Nincs is befejezve: a baszkok, bretonok, írek, skótok stb. tudnak erről valamit, a végleg eltűntekről – provanszál, burgund, erdélyi szász, felvidéki cipszer, balti német és más nagy kultúrák – nem is beszélve. Szóval se gyors, se könnyű, se veszteség nélküli, és főleg: nem befejezett.

12. oldal

Szomorú tény, hogy az értelmiség egy része…az elmúlt 17-18 év alatt nem reagáltak kellőképpen a társadalmi folyamatokra.

Nincs, honnan is lenne új értelmiség? Aki van, az – főleg – nem új. És némi kajánsággal: aki meg új az nem értelmiségi. Így persze nem igaz, de elég annyi igazság, amennyi ebben a kötekedésben megbújik.

16. oldal

Azt nehezen várhatnánk el az aranykor generációjától, hogy alázatosan posztgraduális képzésre adja vén fejét… Ők megtették, amit tudtak, s ez több volt, mint elég: bátor, utánozhatatlan, legendás.

Melyik volt az a kor? Bátorság most is kell, legenda meg majd születik. Már megint ez a nemzedéki izé!

aki balos, avagy liberális…ideológiailag egy cseppet differenciáltabb alapon nyugszik…

Mondjuk Zuschlag és Várszegi Asztrik összevetésében ez a tétel komoly bizonyításra szorul. Még Lengyel László beszélgető könyve is aggályos volt, a minőségek összevetését illetően. Jut eszembe: Szabad ember nem retteg … érdeklődik, figyel, kérdez, kommunikál. Szabad ember elviseli a kritikát.

17. oldal

egy frissen diplomázó, kreatív fiatalember

A könyvesbolti tapasztalataink alapján célszerű lenne arab számokat használni: 1, 2, 3 stb. – mert olyan sokan azért nincsenek: friss diplomás és fiatal igen, de kreatívból azért nem állunk olyan jól. Olvasáskultúrában az öregek jobbak. Helyesírásban is. Meg történelemben – legfeljebb rosszul tudják, de érdekli őket. Nem csinálom, de mintha taníthatóbbak lennének. Többször és szívesebben fogadnak el tanácsot, javaslatot. Ez ugyan nem tudomány, de tapasztalat.

18. oldal

Az az elementáris erő, amely szüleink generációját… életben tartotta, ma időnként tiszta agressziónak tűnik, ami inkább félelemre, mintsem bölcsességre enged következtetni…

Ez az elementáris erő jórészt fikció, amit a mai hiány ill. a szükséges viszonyítási pont igénye hoz létre és tart életben. Legfőbb bajom, hogy a kritikai megközelítés, a tartalmi viszonyulás fel sem merül: volt, elmúlt, földet rá. Szó nincs meghaladásról, építkezésről. Itt is érvényes a túlélőkre vonatkozó szabály: nem a legbátrabbak, legérzékenyebbek élték túl. A túlélés szoros együttműködés-igazodás, folyamat, aminek a végterméke magában építi megvédett-kiharcolt szabadságot éppen úgy, mint a szolgalelkű meghajlást, behódolást, hazugságot, színlelést, cserbenhagyást, kettős beszédet.

23. oldal

ha a színházépületet kacsalábon álló kultúrpalotakánt és nem köztérként, fórumhelyszínkén hasznosítjuk, akkor vagy az igény hiányzik belőlünk, vagy az akarat, vagy a konkrét gondolat.

Ezen a nyomon elindulva a Ráday Könyvesház szívesen kapcsolódik minden olyan törekvéshez, amelyik valódi érdekek és valódi értékek mentén akar „közteret betölteni”. Ideológiánk szerint a Könyvesház nyilvános házat jelent, ahová bárki bejöhet, amíg nem akadályoz minket és a másokat a könyvesházi gyakorlatban: a könyvet, CD-t pénzért adjuk, a lopás tilos. Ha van jegy, akkor meg kell venni. Kardokat és jelvényeket a ruhatárban kéretik leadni. Jelvény készleteket is átveszünk. Biztatunk mindenkit, hogy szabaduljon meg terhes és korlátozó kitűzőitől, hagyja nyugodtan nálunk, mi elvermeljük, mintha nem is lettek volna.

24. oldal

Az ifjabb generáció saját hajánál fogva kénytelen kiráncigálni magát abból a helyzetből, amelyet mesterei hagytak idáig fajulni, uram bocsá”, ők maguk idéztek elő.

Vádaskodás helyett együttműködést, kapcsolatkeresést javaslok. Nem a „mesterek” kezdték a játékot és a nem a mostani ifjabb generációval fejeződik el. Persze mindenkinek megvan a maga sara. Az a legjobb, ha valódi kérdésekre valódi válaszok születnek. A megértés fontosabb, mint az igazságtevés. A tudás pontosabb, és veszélyesebb is, mint az elhamarkodott ítélet. Aki tud, nehezebben ítél. Aki tud, pusztán a tudásával többet segít, legyen fiatal, vagy öreg. Ezek a pozíciók változóak, aki megéri, átéli mindkettő nehézségeit, lehetőségeit.

Vagyis: kérdéseket kell feltenni nézőknek/közönségnek, más művészeti ágak alkotóinak- más szellemi területek képviselőinek, és főleg és elsősorban a saját szakma idősebb képviselőinek.

30. oldal

A fiatalok többsége még élvezi a kísérletezést, az idősebbek gyakran csak elviselik.

Túldimenzionált a generációs különbség: így beszélnek azok a fiatalok/öregek, akik közhelyeket mondanak a feltételezett másikról, ahelyett, hogy magukról beszélnének. Kritika önkritika helyett. Könnyű és káros. Épp azt termeli újra, ami ellen – látszólag – hadakozik. A fiatalok kísérletezése lehet tájékozatlanság, az öregek érezhetik a saját forradalmukat elárultnak, vagy a megőrzött hagyományt elprédáltnak. Újra és újra: kérdés – válasz – beszéd – bizalom – verseny – harc = eredmény, amihez a vesztes is hozzájárult.

Schilling könyve PDF formátumban megtekinthető (vagy akár letölthető) a Krltakörblog honlapjáról. Orbán jegyzetei teljes terjedelemben, Word formátumban itt találhatók.