Paul Celan Paul Antschel néven 1920. november 23-án született egy németül beszélő zsidó család egyetlen gyermekeként Czernowitzben, a mai Ukrajna területén. Hatéves korában német nyelvű általános iskolába íratták szülei, majd a Safah Ivriah héber nyelvű iskolában tanult. 1933-ban csatlakozott egy antifasiszta ifjúsági mozgalomhoz. Párizsban orvostudományt, a Czernowitzi Egyetemen újlatin filológiát tanult, nyelvtehetsége korán megmutatkozott. A világhábprú idején megjárta a kényszermunkatáborokat. Mikor hazáját megszállta a Vörös Hadsereg, Bukarestbe menekült, ahol folytatta a német nyelvű lírai költők életművének, például Georg Trakl és Rainer Maria Rilke verseinek tanulmányozását. Zsidó szüleit a németek által előidézett háború és népirtás során veszítette el, német volt az anyanyelve, a két identitás ellentmondása élete végéig kísértette.

Nevét először Paul Aurel-re, majd Ancel-re, végül ennek anagrammájaként Celanra változtatta, ezen a néven vált ismertté. Bukarestben fordítóként és szerkesztőként dolgozott egy könyvkiadónál. 1948-ban Párizsba emigrált, ahol az École Normale Supérieure német nyelvtanára lett. 1952-ben vette feleségül Gisèle Lestrange grafikusművészt. 1951-ben ismerkedtek meg Párizsban, és a rákövetkező 19 évben a költő több mint 700 levelet írt feleségéhez. Levelezésük Celan fia, Eric Celan szerkesztésében 2002-ben könyv formájában is megjelent. Kapcsolatban állt Ingeborg Bachmann költőnővel is, költői levelezésük 1997-ben adták ki.

Celan költői hírnevét először Nyugat-Németországban alapozta meg, első versei már az 1940-es évek végén megjelentek különböző folyóiratokban, de a sikert második, Mohn und Gedächtnis (Mák és emlékezet) című kötete hozta meg, benne a szerző talán legismertebb verse, a Halálfúga, amely Celant a holokauszt egyik legfontosabb költőjévé tette. 1960-ban Georg Büchner-díjjal tüntették ki, már életében a háború utáni Európa egyik legjelentősebb költőjeként tartották számon. 1967-ben találkozott Martin Heideggerrel, aki 1933-tól a náci párt tagja volt, és a háború után pár évig tiltólistán szerepelt. Kölcsönösen megbecsüléssel viseltetettek egymás iránt, Celan a találkozás után írta Todtnauberg című versét.

1969-ben Izraelbe is ellátogatott. Személyes viszonya a judaizmust illetően végig komplikált volt, de verseiben kétségtelenül sok a zsidó identitásra utaló motívum. A holokausztot a költői sikerek és a szakmai megbecsülés ellenére sem tudta feldolgozni. 1970-ben, valószínűleg május elsején, ötvenedik életéve betöltése előtt a Szajnába vetette magát. A zsebnaptárában talált utolsó bejegyzés: „Indulj, Paul!” Három befejezetlen kötete egy könyvben, 1986-ban, több mint 15 évvel a halála után került kiadásra. Európa szerte rengeteg irodalomtörténész foglalkozott életművével, verseit számtalan nyelvre lefordították, máig a XX. század egyik legjelentősebb költőjeként tartják számon.

…

A Felhő Múzeum legaktívabb tagja valójában maga Lengyel András, hiszen a motívum folyamatosan foglalkoztatja. Már 1975-ben felbukkan A Márványtenger Rákóczi rodostói várának ablakából című sorozatán, majd azon a két dián, amelyet a Boszporusz két partján, Európa és Ázsia határán készített. A felhők és a háromszög a Közúti jelzőtáblák sorozaton találkozik először (1978), hogy ettől kezdve egységük szinte megbonthatatlan legyen: a veszélyt jelző táblák sorába a természet számos „veszélyes” eleme után (madár, bogár, zivatar) bekerül a felhő.

Egy nyitott, lapjával lefelé fordított könyv is háromszögre emlékeztet, bár tagadhatatlan, hogy Lengyel vonzódása a könyvekhez nem formai eredetű, de gyakori használata illeszkedik a háromszögről alkotott koncepciójába. Első mail art küldeményei között is találhatunk kisebb könyvformát, s ofszetlapjait is összefűzhető könyvlapokként készíti. Művészkönyvében a fekete borítóban, színes lapok között megbúvó háromszögletű prizma titokzatosan őrzi a fényt, a Szivárványkönyv lapjait – jellemzően Lengyel ezoterikus érdeklődésére – a tibeti poti mintájára két fadeszka fogja közre.

Ezek után nem is lehet véletlen, hogy a Felhő Múzeum is könyvformájú: kartotéktartóra emlékeztető album. A kisméretű múzeum gondolata Duchamp-tól ered („Hordozható múzeuma” saját műveinek kisméretű másolatait tartalmazza), s a gondolat népszerű volt a konceptualisták körében, hiszen a kis méret azáltal feszegeti, ill. kérdőjelezi meg a műalkotás fogalmát, hogy szinte anyagtalanítja. Hasonló gondolati indíttatású Beke László Elképzelés projektje és Pauer Gyula Kartoték-múzeuma (1971). Számos mail-art művész is felhasználta az ötletet, talán a kisméretű küldemények tematikus archiválása vezetett a különböző múzeumok ötletéhez. Johan van Geluwe 1981-től működő The Museum of Museums gyűjteménye például csupa múzeumokról készült képeslapot tartalmaz. A második nyilvánosság networkerei ironikus felhangtól sem mentesen törekedtek az intézményesülésre, felszerelve magukat az adminisztrációhoz szükséges eszközökkel, játékos gesztussal önmagukat nevezték ki intézménnyé. Lengyel a Felhő Múzeumhoz pecséteket gyártott, felhőbélyegeket, sőt tagsági igazolványt is készített. Ez utóbbi, fényképpel, aláírással, pszeudo-hivatalosan igazolta volna a Felhő Múzeum tagjaihoz tartozást.

A Felhő Múzeum megnevezés - talán szándékoltan is – nehezen értelmezhetőnek tűnhet: hogyan lehet a megfoghatatlant, az elillanót az örökkévalóságba zárni, rendezni? Itt azonban nem a felhők tudományos rendszerezéséről van szó (ezt időről-időre megvitatja a Meteorológiai Világszervezet), hanem mail-art művészek felhő témájú alkotásairól. Ezért nem meglepő, ha a rendszerezés alapja a küldemények feladóinak betűrendje. Akár a múzeumi raktárban, sorakoznak egymás mellett az anyagok: gyerekrajzok, papír és vattafelhőcskék, fotósorozat a dán felhőkről (mitől dán egy felhő?), grafikák, kollázsok, atomfelhőpecsétek, számítógépes munkák, álomrajzok, vonul a csavarfelhő Budapest felett, s feltűnik egy nem steril, sebkötésre nem alkalmas példány is. E művek azonban nem porlepetten halottak, áthatja őket a mail-art küldeményekből áradó kommunikáció illata.

A Felhő Múzeum és Lengyel ehhez kapcsolódó anyaga gyönyörű konceptualista játék, amely a panteisztikus elődökhöz méltóan idézi fel a csillagokat és az eget fürkésző, kezdet és vég kérdéseit kutató, a mindenséghez mérten oly kicsiny bámészkodó érzéseit:

„A láthatatlan tükrözi a láthatót.” – Lao Ce

„Gyönyörködünk egy érzéki benyomásban, de főleg abban, ami magában foglal minden érzékelhetőt, egy megismerhetőben, amely magában foglal minden megismerhetőt, egy felfoghatóban, amely átfog minden felfoghatót, egy létezőben, amely átölel mindent, főleg abban az egyben, ami maga a mindenség.” - Giordano Bruno

„…bámészkodom, tehát vagyok.” – Lengyel András

…

1984-ben 36 múltam…

Szegő György: Álomtervező

…Jó kis év volt, „fordulat évem”. 1968-ban volt már egy: addig jó tanuló voltam. Sportoló fiú, kitűnő érettségivel. 67-ben előfelvételis katonaként megsejtettem: át vagyunk verve. 68 hangulatában ez a sejtés bizonyosság. Az egyetemen ez állandó, bár egyhelyben topogó témánk. 84-re, egy építész- és egy művészdiplomával, Somogyban, sőt Európában – egy szubkultúrában legalábbis –, sikeres alkotó. Akit ezért az állam megfenyít. Dacból két évig taxisofőr is leszek: ez budapesti siker.

… Leírható-e egy évszám segítségével a meg sem született, akkor már mindenütt bomló, de igen csak „létező szocializmus” záró évtizedének kulturális élete? Láttatja-e azt a színház, a képzőművészet, a létező architektúra, és azok kritikája? Miközben egykor zárvány fogta körül a minőségeket: a 3 T – támogatás, tűrés, tiltás – szelekciója fojtogatta a vizuális területek alkotóit, elemzőit és krónikásait is. Mindkét csoportba beletartoztam.

Kettős kötésben

…Az építészetben a kortársi tradíció felé, a színházban a megújuló hagyomány felé tájékozódtam. Lehet egyszerre jól működni e kettős kötésben? Ez izgat ma is. Már ízlésháború dúl, az új, a más, átmenetinek tűnő sikereivel. Pedig leginkább avantgárd: a hagyománnyal való hatékony játék lehetne. Az igazán érdekes formák épp így születnek.

…Nem állt a Diaszpóra /és/ művészet tárlat fókuszában Kitaj kérdése, mégis, megkérdőjelezhetetlen zsidó művészetnek véltük pl. Ámos Imre képeit, aki az üldözött bezáruló létében megfestette a mai individuális kor diaszpórájában alkotó képzőművész abszolút magányát is. Az orosz zsidó származású, amerikai, de Berlinben élő Ilja Kabakov, s a még Ámos-kortárs Duchamp magányát is. Utóbbi, az agglegénység magány-mitológiájára építette művészetét. Elődjük volt Kafka, akinek minden hőse agglegény.”

…

A kötet keretes szerkezetét a „Dibuk” és a „Madárkenyér” című novella adja, ahol egy-egy novellán belül az idősíkok eltolásával, egymásba csúsztatásával a Numerus Clausustól napjainkig villannak fel (emlék)képek egy-egy zsidó család történetéből. A zsidó önmeghatározás, a magyar keresztény értelmiség viszonya a zsidósághoz a holocaust előtt, alatt és után, több novellának kérdése. A „Dibuk” egymástól törvény által eltiltott szerelmesei, a „Madárkenyér” mítoszi apafigurája, a „Hetedíziglen” gyilkos indulatú kamaszai, gyermekmentő lelkésze, a „Nyelve alatt obulus” bolond boszorkánya, vagy a „A feketén, fehéren” festőnője is azt a ki nem beszélt traumát hordozza, amit a holocaust hagyott hátra bennünk. De a magyar társadalom amnéziás tünetei nem korlátozhatók csupán a holocaustra. Amíg a zsidók a zsidótörvényeket, halálmeneteket szeretnék elfelejteni, addig az „Asztalnál tizenhárman” arisztokrata családjában a kitelepítésről, az „Iszalag”-ban az anya rejtélyes ötvenhatos eltűnéséről, az „Úrvacsorá”-ban pedig a kommunistákat kiszolgáló klérusról nem illik beszélni. De a szavak helyén hiátusok keletkeznek, olyan betölthetetlen űr, amely meghatározza a szereplők sorsát.

A főszereplők általában sajátos nézőponttal rendelkeznek, nemegyszer gyerekek, fogyatékosok, a társadalom konvencionális rendjébe beilleszkedni képtelen megbélyegzettek. A tudatszövegek váltásai a főszereplők gondolatain kívül igen sokféle nézőpontból, s az ellentétes oldalról is bemutatják ugyanazt a töredékeiben felvillanó történetet. A feszesre húzott, sokszor a beszélt nyelv pörgését imitáló szövegek kommunikációs helyzetbe hozzák az olvasót, mintegy kényszerítik arra, hogy önmaga pótolja ki a hiátusokat, gondolja tovább a (rá vonatkozó) konklúziókat.

A szerző „Madárkenyér” című novelláskötetével a 2004. évi Édesanyanyelvünk pályázaton megosztott második díjat nyert. Az eltelt három év alatt a novellák átdolgozásra, a kötet átszerkesztésre került, s csak részben egyezik meg (Dibuk, Iszalag, Ajándék, Örökség, Madárkenyér) az eredetivel. A kötet tíz novellája közül hat már megjelent az irodalmi lapokban, kettő megjelenése a 2007-es évben várható. (A „Feketén, fehéren” és az „Iszalag” című novellákat még nem küldte el a szerző publikálásra a kiadás előtt.)

…

• DIBUK (Bárka 2003/3; Novellisták könyve Noran, 2004.)
• HETEDÍZIGLEN (Magyar Napló 2007/5)
• FEKETÉN, FEHÉREN
• NYELVE ALATT OBULUS (Várható megjelenés: ÉS)
• ISZALAG
• ÚRVACSORA (Várható megjelenés: Magyar Napló)
• AJÁNDÉK (IPM 2004/12)
• ÖRÖKSÉG (Holmi 2001/8)
• AZ ASZTALNÁL TIZENHÁRMAN (Holmi 2005/12)
• MADÁRKENYÉR (Holmi 2004/10; Év novellái 2005. Magyar Napló)

…

A kiállítás egyik célja a portré műfajának élesztgetése, a figyelemfelhívás. A katalógusban a modellek írásaikkal vallanak a portré és modell viszonyáról.

A katalógust a festmények színes reprodukciója mellett a modell szövege kíséri-értelmezi, így a katalógus ezekkel a szövegekkel „irodalmias” lesz, hiszen a modellek külső nézőpontjából nemcsak az adott festmény, illetve az adott festő látszik, hanem a kortárs festészet feladatai, lehetőségei, általában a vele szemben támasztható társadalmi elvárás is.

A modellek: Balázs Eszter, Békés Pál, Bitó László, Csiszár Miklós, Deák Gábor, Dettre Gábor, Forgách András, Dés László, Popper Péter, Fenákel Judit, Karinthy Márton, Kopeczny Kata, Radnóti Sándor, Sári László, Szipál Márton, Vázsonyi János.

Naszódi Zsuzsa

• 2003. október–november: Anatómiai tanulmányok a Képzőművészeti Egyetemen
• 2002. szeptember: A színek alkalmazásának technikái, professzor Carl Plansky, Institute of Art, Baltimore
• 2002. június: Ted Egri szobrászművész segédje, Taos, New Mexico, USA
• 2000. június: Portré és figuratív workshop Lenart Anderson mesternél és szobrásztechnikák Leonid Lerman mesternél, International School of Art, Umbria, Olaszország
• 1999. január–június: Modellrajzolás és festőműhely a Ferenczy Művészeti Körben, Budapest, Magyarország
• 1997–1999: The Sound of Form, kétéves kurzus, rajzolás, festés és vizuális gondolkodás, Josef Ralt festőművésznél, Tel-Aviv, Izrael

Portré és modell. Naszódi Zsuzsa kiállítási katalógusa. Ráday Könyvesház, 2008.

Kétségkívül, az igazság látványa egyedül Isten gyönyöre. A Lehetetlen szeretők (Les Amants de n’importe quoi) modern történet a szerelemről, amely az egzisztencializmus örökségével a háta mögött, a fíatal értelmiségiek helykeresését, felnőtté válásuk nehézségeit, éretlenségüket ábrázolja, a választás és a felelősség kérdését feszegeti, miközben kirajzolódikaz örökférfi-nő kapcsolat mai képe.

A történet egyszerű, adott egy fiatal, tehetséges fiú, meg egy lány, ők szerelmesek, vagy mégsem, összeköltöznek, vagy mégsem, otthagyják, elhagyják magukat és egymást, vagy mégsem. Az elbeszélés módja egyszerű,  letisztult, szenvtelen. A sok unalomig ismert helyzet és párbeszéd között Zeller ügyesen lavírozgat, hogy aztán megdöbbentsen pár odadobott filozofikus gondolattal.

A kortárs francia irodalom csodagyermekének tartott Florian Zeller ezzel a könyvvel mutatkozik be a magyar közönségnek. A mű a Francia Külügyminisztérium, a Magyarországi Francia Nagykövetség és a Budapesti Francia Intézet támogatásával, a Kosztolányi Könyvtámogatási Program (P.A.P.) keretében jelent meg.

Florian Zeller: Lehetetlen szeretők. Ráday Könyvesház, 2007. Ráday Könyvesház, 2006. A könyv megvásárolható a Ráday Könyvesházban (1092 Budapest, Ráday utca 27. Tel.: 219-5255, vagy 219 5256). Ha emailben szeretné megrendelni, kattintson ide.

Ezt a megtartó megújulást, a folyamatosság és a változás egyensúlyára való törekvést tekinthetjük akár „csodának” is.

A kötet szerzői építészek, tájépítészek, szociológusok, a kultúra különböző területein jártas újságírók. Tőlük kapunk szakszerű, mégis emberközeli képet a teljes folyamatról, a célokról, lehetőségekről és körülményekről, melyek között, mellett és ellenére – régi értékeit megtartva – egy egész városrész kezdett új életet!

A tanulmányok szövegét a Ferencváros gazdag irodalmi örökségéből vett illusztrációk és gazdag képanyag színesíti, jelezve, hogy a városnegyed múltja és jelene milyen finom analógiákkal, milyen sokféle szállal összeszőve tart belső kapcsolatot.

A kiadó és a kötet megjelenését lehetővé tevő SEM IX. Zrt. elsősorban a régi és az új lakóknak, a rehabilitációban résztvevő sok és sokféle szereplőnek szánja ezt a várostörténeti csemegét, hogy ne múljon el nyomtalanul az éppen kibontakozó, és pozitív folytatást ígérő várostörténeti folyamat izgalmas története. Az alapozás, az útkeresés, majd a megvalósítás hosszú évtizedei után már kéznyújtásnyira van a befejezett forma, szemünk láttára telik meg új élettel és talál haza a város lakóihoz.

Ferencváros hazatalál. A Középső-Ferencváros rehabilitációjának története. Ráday Könyvesház, 2007. A könyv megvásárolható a Ráday Könyvesházban (1092 Budapest, Ráday utca 27. Tel.: 219-5255, vagy 219 5256). Ha emailben szeretné megrendelni, kattintson ide.

Zsidó gombolyag

Az egészet természetesen képtelenség felgombolyítani, ez a könyv sem vállalkozik rá. De már az sem lebecsülendő teljesítmény, ha valaki kísérletet tesz egy-egy kiemelkedő alkotó életművének elemzésére. A kötet egy hosszabb hosszabb tanulmányban foglalkozik Molnár Ferenc életművével valamint Kertész Imre Nobel-díjas regényével, a Sorstalansággal.

További, történeti és a szociálpszichológiai megközelítést ötvöző tanulmányok foglalkoznak a Kristályéjszaka nemzetközi visszhangjával, az 1942 és 1944 között működő Magyar Szabadság Rádióval, Szolzsenyicin kevés visszhangot kiváltó zsidó-orosz történetével, a tömegek lélektanával, a cigányok egyistenhitével, hisz ezek a témák is fontos szálai a „zsidó gombolyagnak”, és olyan kérdésköröket érintenek, melyekre érthetően érzékenyek mindazok, akiket a huszadik század legnagyobb traumája, a Holocaust közelről érintett.

S hogy mindezen írások után hogyan következhet a Kastély a Kárpátokban című komédia?

Pelle János, a kötet szerzője így válaszol erre a kérdésre: “Arra a következtetésre jutottam, hogy a rendszerváltás autentikus műfaja a drámai szatíra, a zsidó gombolyaggal való felelőtlen játszadozás, az elfojtott, kibeszélésre váró traumákkal való manipulálás szálai időközben annyira körénk tekeredtek, hogy sejtelmünk sincs, hogyan szabadulunk ki belőle. ”

Pelle János: Zsidó Gombolyag (Ráday Könyvesház, 2007. Ára: 2000 Ft.) Vásárolja meg a Ráday Könyvesházban! (1092 Budapest, Ráday utca 27.)

Pelle János megjelent könyvei

• Rousseau világa (1983)
• Bilincs és ragasztó (novellák, 1983)
• Ész és szenvedély – irodalom és filozófia a francia felvilágosodás korában (1984)
• Párhuzamos nekrológok (regény, 1984)
• A diplomák inflációja (1986)
• Feszített tükör (novellák, 1987)
• Casanova, vagy a 18. század egy kalandor szemével (1987)
• Az utolsó vérvádak – Az etnikai gyűlölet és a politikai manipuláció kelet-európai történetéből (1995)
• Antiszemitizmus és totalitarizmus (1999)
• A gyűlölet vetése – A zsidótörvények és a magyar közvélemény 1938-1944 (2001, angolul is 2004)
• Jászi Oszkár (2001)
• Lencse alatt (regény, 2003)
• Bosszú és kegyetlenség – Az emberi gyűlölet kultúrtörténete (2006)

…

A díj azért is fontos, mert lehetőséget arra, hogy a szakkollégium hatással legyen a magyarországi társadalomtudományi gondolkodásra. Ezt a célt szolgálja ez a kötet is, melyet jelenlegi és volt kollégisták fordítottak, lektoráltak és szerkesztettek. A tanulmánykötet Daron Acemoglu, a 2007-es Neumann-díjas írásaiból lett összeállítva azzal a céllal, hogy népszerűsítsék a díjazott gondolatait magyar nyelven.

Daron Acemoglu közgazdászkutató, jelenleg az MIT professzora. Törökországban született örmény családban, majd felsőfokú tanulmányait Angliában végezte el. Yorkban kezdett el közgazdaságtant tanulni, és az LSE-n doktorált. 2005-ben elnyerte a John Bates Clark Medalt, a legtehetségesebb 40 év alatti közgazdászoknak járó díjat, mely a Nobel-díj utáni az egyik legrangosabb elismerés a szakmában.

Legfontosabb kutatási területei közé a következők tartoznak: politikai gazdaságtan, fejlődésgazdaságtan, technológia, munkagazdaságtan, emberi tőke.

Szerteágazó munkásságából két dolog ragadta meg a kollégistákat. Egyfelől a multidiszciplináris Rajk kollégiumban nagy érdeklődést váltott ki a fejlődésgazdaságtan témaköre. Ezen belül is, az az elemzési keret tűnt izgalmasnak, amely ötvözi a politikai gazdaságtant, az intézményi közgazdaságtant és a makroökonómiát. Másfelől nagy tisztelete volt azon ökonometria iránt érdeklődő kollégisták között, akik Acemoglu empirikus eredményei kapcsán kerültek kapcsolatba a kutatóval. Így tehát a könyv összeállításakor az a koncepció bontakozott ki, hogy a cikkeket a fejlődés témája köré fűzzék fel, annak minél szélesebb spektrumát felvonultatva.

A gazdasági fejlődés gyökerei. Válogatás Daron Acemoglu munkáiból. Ráday Könyvesház, Rajk László Szakkollégium, 2007. A könyv megvásárolható a Ráday Könyvesházban (1092 Budapest, Ráday utca 27. Tel.: 219-5255, vagy 219 5256). Ha emailben szeretné megrendelni, kattintson ide.

Amennyire meglepő, hogy ilyen sok festmény és rajz készült ferencvárosi témában, annyira bizonyos, hogy még ennél is több található, amelyről tulajdonosán kívül esetleg senki sem tud. A mintegy két évig tartó kutatómunka során budapesti és vidéki közgyűjteményekben, magángyűjteményekben és számtalan kerületi intézményben jártak a kötet összeállítói, s a fellelt műalkotások szinte maguk határozták meg a kötet tematikáját.
Az első nagyobb fejezetben a legnépszerűbb témákhoz kapcsolódó képek kaptak helyet: a látképek, amelyek főleg a Duna-partról mutatják a ferencvárosi oldalt; a folyón átívelő hidak, amelyek építése megragadta az eseményeket megörökíteni akaró művészeket, s a kerület határán található két tér, a Kálvin és Fővám tér; ezek szépségükkel, egységes építészeti látványukkal szintén nagy számban vonzották a városképek alkotóit.
A második nagyobb fejezetben nem a téma, hanem a kerület három egysége határozta meg a bemutatás sorrendjét: a Belső-, Középső- és Külső-Ferencvárosban található épületek ábrázolásai kerültek egymás mellé.
A kötet záró fejezete egyetlen témát mutat be: a Budapest 1944–1945. évi ostroma okozta pusztítást, amelynek nyomai még manapság, a XXI. század elején is megtalálhatók, ha a járókelő figyelmesen szemlélődik.
Remélhetőleg mindenki, aki kézbe veszi e kötetet, talál újdonságot, érdekességet: festményt, amelyet még nem látott, alkotót, akiről még nem hallott, történetet, amelyet még nem ismert, s végül, ha leteszi a könyvet, egyetért a címmel. Nem csupán Budapest legismertebb, turisták által oly gyakran látogatott részei, hanem az oly sokáig külvárosnak számító Ferencváros is lehet festői.

Gönczi Ambrus, Várnai Vera, Winkelmayer Zoltán: Festői Ferencváros. Ráday Könyvesház, 2006. A könyv megvásárolható a Ráday Könyvesházban (1092 Budapest, Ráday utca 27.).